Csöndes bevallások
Drága hang, új évünk napján
mondok néked sok apró gondolatot
hallkan suhanó szavak szárnyán,
mert az emlékezet sejtelmes melankóliát hozott.
Időről időre arcát fordítom feléd
szóval, pár hanggal 36 hangú dalnoknak,
ki sejti, miféle indíttatás ez lelkem szavának?
Lélek léleknek ad felfedhetetlen úton dallamot, zenét.
Szeretettel emelem hangom szavát egekre,
küldöm dallamom a végtelen örök fellegekbe,
hiszen semmi el nem olthatja őszinte szeretetem,
a rezgések iránti, sugárzásából fakadó tiszteletem.
Kissé törve azért felcsendül hangom érte,
köszönetem hull zengésemből létére,
minden hangra, szóra, mit eddig róla mesélhettek,
s mit tőle füllel s érzékkel megérthettem.
Hangszerem határtalanul hangsorként rezzen,
mögötte a szöveg formálódik néma lehelletben,
mert mindenki tudja, vele nem pusztán hangjegy követő lelkem,
örökkön kísér minden érintett, s hallható rezzenésben.
S mely napon orvul elvették életét,
milliók könnyező szívében fájdalom lobban,
az égre nézőkben erő s kiáltás ékes szólása dobban,
az nem lehet, hogy tragédia súlya elvegye test, szellem csorduló erejét.
Mindezen érzelmeimért Mindenhatónak hálát adok,
hogy megkaptam e megélést, mindig fejet hajtok,
amiként az új fonál tűzzel perzselt kiteljesedéséért,
hogy küzdelemmel formálhatom pontban, hangszerben hangjegyed szelencéjét.
2016. január 1.
