DIVIKE A LEKEZEL...Ő..
Mindenreggel előbb kel Ő,
Bár nemtudom hogy csinálja..
Már órák óta várom,
Ismét nem jött az álom.
Messziről hallom csattogó papucsát,
S hamarvást ágyam előtt áll
Kisfiú unokám.
Kézfogásra nyujtja csöpp kezét,
Keze tenyerembe
Tízszer beleférne.
Mikor kezünk öt az ötbe..
Gyorsan felkapom ölembe.
Bár nemtul férfias erény,
Néhány puszi és
Ölelés belefér.
Kacag a kislegény
S remélve hogy senki sem látta,
Hajnalhasadásra
Kézenfogva indulunk a világba.
2014 01 31
