Dalolj, kis bohóc!
Kis bohóc, tiéd az egész porond,
Téged figyel tátott szájjal
A sok kis poronty,
Énekelj, dalolj, kis bohóc!
Ha szíved fáj, akkor is dalolni kell,
A kis bohócnak örökké élni kell,
A szíved együtt dobogjon mindenkiével,
A bohócnak bánata nem lehet.
Egyedül csak ő az, ki mindig megnevettet!
Kezedben hegedű, de hangja nincs,
Aki megérti, annak kincs.
Hangtalanul is lehet zenélni, dalolva is lehet sírni.
Titkold, ha elhagyott, kit szerettél,
Mert holnap a porondon ismét szerepelned kell.
Ha elfáradtál, álmodban mosolyogsz,
S a sok kacagó gyermekre gondolsz.
Nékik kell a nevető bohóc, szükség van rád.
Úgy énekelj, mintha hallaná az egész világ!
Én is voltam bohóc, de nekem porond nem jutott,
Mégis-mégis mindenki rajtam kacagott,
Ruhám rongyos volt, arcom piszkos,
Látod, kedves kis bohóc?
Így is lehet valaki nagy bohóc!
Vagyonom nem volt, szerettem elhagyott,
Így lettem én örökre
Csavargó bohóc.
