13. Diszidálás
Szóval, ott tartottunk, hogy Nád vágás, és akkumulátor csere, és meg is bosszulta önmagát.
...
Mármint az örs p k nak.
Alkalmasint egy alkalommal már ősszel, amiután már ott felejtettem a ladikomat Szolnokon, zsírba fagyva, a szokásos éjszakai szolgálataim egyike, ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi éjszakai szolim.
De nem úgy végződött.
A szoli beosztása szerint 20-04-be voltam kint, és a valóságban is.
Be battyogtam az örsre, majd megreggeliztem, a kajálás ugyanis teljesen egyéni időpontokban zajlott, a beérkezés szerint.
Kaja után, úgy 6 óra felé, amikor már a többiek kimentek a szobából, el is aludtam.
A következő pillanatban, meg már ébresztett is az ügyész, hogy azonnali jelenésem van az irodán, és baromi szép legyek, mert nagy a baj.
1 perc, és már ki is tisztult az agyam.
Ez tényleg komoly, mert azért az alvásidejét töltő hőr-jőr szent, és sérthetetlen.
Na, ha a tabut raportra rendelik, az tuti komoly.
Öltöztem, rohantam.
Kopogtam, és az ajtó azonnal föl is pattant.
Az Őrnagy eftás, az örspéká maga engedett be.
Jelentkeztem, és rákezdték a faggatózást.
Kiderült, hogy az éjszaka, amíg ÉÉN vóttam szoliba, diverzálás történt.
Kész!
Elcsúsztam.
(Így mondták, ha valaki kiszökött.)
Ennek már fele sem volt tréfa.
Ez hazaárulásnak minősült.
Bűncselekmény kategória.
A büntetési tétel 1-2 év.
Elkezdett zsibbadni a karom, elfehéredtem, meghaltam,és már nem is tudtam, hogy mi történik körülöttem.
Amíg megérkeztek az elhárítós tisztek, ki sem mehettem az irodából.
Még klotyóra is az örs p k helyettes kísért ki, és ott állt a piszoár mellett, nehogy megszökjek.
Nem volt valami felemelő érzés, hogy ÉÉN lettem az őrizetes.
Nem beszélhettem a társaimmal, még be se engedték Őket a 0 nullára, amíg ÉÉN brunyáltam.
Aztán megjöttek.
Csak akkor vettem észre, hogy teljesen néma az örs.
Hiányoztak a mindennapi kiáltások, zörejek.
A kantinban is néma csend volt, pedig legalább 10-en voltak bent.
Ez akkor derült ki, amikor kiparancsolták Őket, és a kantin lett a kihallgató szoba.
Az iroda, és a kantin, a hosszú folyosó két végén, egymástól, mint egy 20-25 méterre volt.
Ahogy átkísértek, teljesen Guantanamo érzésem lett.
Hangok nincsenek, mert a félig agyon vert, teljesen megtört foglyok már csak bambán, magukba roskadva ülnek az egy személyes cellákban.
Csak a csizmák durva kopogása, ahogy némán halad a rabkíséret.
A Riadócsoport fegyverben, a stratégiai pontokon felállítva.
Miattam.
Sima, egyszerű kis halál közeli élmény.
...
A kantinba érve, már enyhül a hangulat.
A Tiszt eeftáásak mindegyike kért egy kávét.
Döbbenet.
Nekem is adtak.
Aztán mindenkit kizavartak, a kantinost, és a helyi tiszteket is.
Hárman maradtunk.
Kérdeztek.
Válaszoltam.
Dolgokat nem mondtam el.
Mondjuk azt, hogy átaludtuk az egész időt, mert mellettem aludt a kis szimat is.
Kérdeztek.
Válaszoltam.
Más dolgokat, meg nem felejtettem el elmondani.
Példának okául azt, amikor előző nap lejelentettem, és be is írtam a szolgálati naplóba, hogy az aksik teljesen lemerültek, és hogy a nádat már le kéne vágni, mert túl magas, és már nagyon benőtte a látó teret.
Aztán visszakísértek a cellámba, azaz az irodába.
Majd sorba mentek a tisztek is raportra.
A végére előkerült aza halász is, aki felfedezte a télakot.
Őt is raportra vitték.
A fél napom az irodában telt el, semmit tevéssel.
Azaz, hogy mégis csak csináltam valamit, behúztam a következő heti teljes szolgálati beosztást.
Ez nem is olyan kis munka, hiszen minden egyes nap, egy Á hármas lap.
Mint egy jelenléti ív.
Fölül az órák, meglepetés szerűen pont 24, oldalt meg az állomány névsor, pont 60 fő.
A szolihelyek meg 1-1 színnel vannak megjelenítve.
Húztam a színes csíkokat, és minden szolihelyre teljes 0-24 órás lefedettség kellett, és a katonáknak is mindnek szoliba kellett lennie.
Persze, olyan osztásban, hogy egyharmad szoliban, egyharmad szolgálat mentes, és egyharmad készenlétben.
A mentesség annyit tett, hogy szabin, eltávon, beteg, meg ilyenek.
ÉÉN meg húztam.
Eltelt a nap.
Eljött az a bizonyos, részemről várva várt 17 órás napi eligazítás, ahol már valami eredményhírdetésre számítottam.
Volt is.
Megúsztam!
A kurva annyát!
De csak ennyit tudtam meg, többet még nem.
Aztán egy hét múlva eltűnt az Őrnagy eeftáás.
Majd még pár nap, és lejött a napi parancsba, hogy Őt megfenyítették, mert nem gondoskodott az akksik cseréjéről, nem jelentette le, hogy nem működik a töltő, azért nincs töltött akksi.
Valamint még csak nem is jelezte a TSZ felé, hogy azonnali kaszálást kérünk.
Engem meg már megint megdícsértek penge szolgálat ellátásért, és kaptam 1 hét jutalom szabit, és harmadszor is visszakaptam a két csillagomat.
Hogy a hollók vájják ki a szömötöket!
Mehetek megint a kocsmába, dezertálni.
Amikor épp erre gondoltam, akkor a hadnagy megállt a felolvasásban, és megkérdezte, hogy fölvarrassa velem a cuccost, vagy azonnal megfenyít kocsmázásért.
Itt már megint mindenki röhögött.
Rajtam?
A történet vége az lett, hogy az örnagy eeftáásat lefokozták szááseftássá, és áthelyezték a Szögedi lakatnyába.
Az öreg halász meg pár héttel később, kint a rocsóháznál elmesélte, hogy úgy talált rá a dologra, hogy talált a töltés mellett, a susnyásba belökve egy kelet német rendszámú Trabit, amiből tudta, hogy nagy a baj.
Aztán a vízparton megtalálta azt a helyet, ahol a vízbe merültek.
Volt ott többek között egy hátizsák is, aminek az oldalsó zsebéből ellopott egy kis kézi naptárt, aminek az utolsó oldalán móricka ábrán le volt rajzolva az egész határszakasz, az összes járőrizeti hellyel, és az összes telepített készülékkel, amit kerülgetniük illett.
Na ha ez az elhárítósok kezébe kerül, akkor ez már egy sokkal durvább ügy lett volna.
De nem került soha.
Bezzeg, nekem még mindig meg van.
Aztán egyszercsak a töltés végén álló magasfigyelőben szolgálatot teljesítő hör-jör is bevallotta, hogy arra ébredt, hogy a Jugó Karolában, ez volt az Ő örsük, és pár méterre volt a határtól, kiabáltak neki, hogy elcsúszása volt, és a két német ott ugrált köztük.
Persze azzal, hogy ezt nem vallotta be, megint csak nekem, és a németeknek segített, mert így elsimult minden, a németek már mehettek is nyugat-németországba, és engem se faggattak arról, hogy hányan voltak, hova mentek, meg ilyen marhaságokkal.
Azt tudtuk jól, hogy a Jugók nem jelentik a kelet-németeket, hanem 1-2 nap múlva már tovább is indítják, Ausztrián át, nyugat-németországba.
...
