Dőljenek a sötétség falai!
(Az MVGyOSz 75. születésnapjára.)
Néha a sors keze sötét függönyt húz
A verőfényes nappalok elé, de
A megrázóan súlyos felismerés
Után is jöhet még igazi tavasz:
Fegyverek szóltak még a háttérben,
Amikor kibontotta zászlaját egy csoport,
Hogy fényt hintsenek a sötét léptek
Bizonytalan holnapjai elé; Vonultak
A nehéz évtizedek, majd enyhülés
Mutatkozott az ég alján, és az út
Lassan elkanyarodott a holnap felé:
Munkahelyek és iskolák mögött
Feltűnik egy székház épülete, amit
Körülleng a lehetőségek szele:
Művelődés, sport, szórakozás ...
Budapest után az ország is mozgolódott,
Mint ahogy a viharsarok, két megyével
Karöltve, majd röpke közösködés után,
Megyékbe tömörülve mentek széjjel.
Közösséget kovácsol a közös sors,
Ahol segítő kezek enyhítenek
Gondokon és fájdalmakon, ahol
Az együtt-töltött idő felemelt fejjel
Kíséri a vidám emlékezéseket:
Kirándulások színes képei szállnak,
Vetélkedők izgalmas lázai, meg versek,
Harsány énekek töltik a lelkeket;
Pezsegjen az élet, legyen értelemérzet,
Jöjjenek újabb kezek, mosolygós holnapok,
Hogy melegség tükrözze a fényeket!
