EMLÉKEZÉS 50-ÉV UTÁN
Fehér lepedőn,
Fekete csík szalad.
Vonat rohan
A múltam felé.
Hisz az is az emberé,
Amit már megélt.
Volt, hogy félt,
De ment tovább.
Az úton két óra magányt talált,,
S azt a szép talányt,
Még mindig létezem,
S van értelmes életem.
Az iskola most is magas,
Bár most zordul havas!
Itt nyílt meg az értelem,
S gazdagodott az érzelem.
Mesélnek a falak,
Az árkádok alatt
Száz emlék matat,
S mutatja az utat.
A múlt itt van velem,
Izzad a kezem,
A jelenidő torkot szorít,
És mindig újra tanít.
Képek és emlékek sorjáznak,
Megfejtésre várnak,
S nincs hatalma a mának,
A múltidő felett!
...Szép a díszterem,
félelmetes volt nekem,
de most áldott jó
lüktetése nyugtató!
Baráti kéz a vállamon, ő vállal,
S én boldogan vállalom,
Hitvallása feltölt,
S a múlt a jelenben valóságot ölt.
Ötven éve az ember emléke
Ez a nagyszerű ház.
S erre mindenki vigyáz,
ki egykor itt élt.
...s új életet remélt.
Itt fogalmazott meg célt,
S ha kell lett lett kudarcának hőse,
De ...hogy kell menni előre,
Az benne mindig megmaradt!
...Már vénülő fejjel,
s talán, stigma jellel,
most újra itt vagyok,
s az emlék felragyog.
...Az illatok, a játék,
az ebédlő szaga vár még,
s a főlépcső hajlata,
...az ember gyermekkora.
Szép a Nádor-Terem,
...tudom túl sok az érzelem,
De gyermek lettem újra,
A régiekkel összebújva.
A forma nem változott,
A tartalom igen, hiszem!
Ám a lényegen túl mutat az idő,
Benne még most is ott lakik az erő.
