ÉN, és a Forma 1
Persze, hogy még mindig Horváth Zoltánnak hívnak. Immár 52 éve használom ezt, az Apámtól a keresztségben kapott nevem. Viszont pár éve, amikor édesdeden megvakultam,(a cukor hathatós segítségével,) és rontom a levegőt mindenféle listákon,azóta van becenevem is elég. Az első ilyen volt a Lápi Réém. De hallgatok a Bolond Istókra is, sőt a Matula Bácsit sem vetem meg. Úgy gondolom, hogy csak arra akasztgatnak becenevet, akit, hát, legalább is kedvelnek. Ezért büszkén viselem ezeket is.
Ebből a kis név magyarázkodásból rögtön kiderült a korom is, és az is majdnem, hogy mindössze 5 éve vakúltam meg, külső segedelemmel.
Egyedül élek Balatonkereszturon. Egyedül, de nem magányosan.
Egyedül, mert 2005-ben, amikor tényleg nagyon komolyan küzdöttem az életemért, akkor feleségem, és 3 lányom minden szabad programjukat feladták, hogy rám vigyázzanak, és ápoljanak. Ezt nem akarom tovább részletezni, de egy idő után már eljutottam oda, hogy megpróbáltam újra a saját lábamra állni. Ekkor költöztem le ide, a nyaralóba. Azóta minden évben egyre több időt töltöttem it, majd tavaly nyáron már be is jelentkeztem ide állandóra.
De nem magányosan, mert azóta is minden hétvégén jön valamelyikük látogatóba, takarítani, bevásárolni, és dumcsizni.
Hétközben tartjuk a kapcsolatot telón, vagy skype-on.
Aztán hétközben itt vannak a szomszédaim, és itt vagytok Ti, a szintén vak, lista társaim!
De ebből a szpícsből, (ÉÉN mindent fonetikusan írok le, hogy Cápa Gáborunknak ne kelljen pironkodnia a kiejtés miatt,) nem derült ki, hogy mi közöm is van az F1-hez.
Szóval 1990-ben a szemem rohamos romlása miatt abba kellett hagynom az addigi szakmám, a programozást.
Elmentem hát elektroműszerésznek, amiről egyébként szól a szakérettségim, és dolgozó éveim első 5 éve. Így kerültem kapcsolatba egy italautomatákat gyártó, forgalmazó, szervizelő, és fenntartó céggel.
'91-ben kerültem ki először a Hungaroringre. Addig csak annyit tudtam a Forma 1-ről, hogy sem nem eszik, sem nem isszák, hanem nézik a tv-ben. A menetrend az volt, hogy csütörtök reggel elkezdtem a kitelepülést, majd minden este haza, és reggel 6-ra újra a mentős házba.
Hát így első alkalomra, az ÉÉN kártyámmal, amivel még az irányító toronyba, box utcába, és a paddockba is bejáratos voltam, volt ám szájtátás!
Szerintem a 4 nap alatt legalább 800 km került a futóművembe. Mindenhova legalább 5-ször eljutottam. Annyira tiszták még soha nem voltak azok a kutya gépek.
Totálisan lenyűgözött a száguldó cirkusz. Szemeim csak úgy gúvadtak, a kilóméterek csak úgy számolatlanul teltek, és csak este otthon vettem észre, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nincs az az adrenalin mennyiség, ami ébren tudna tartani.
Ez így ment mind a 4 nap alatt.
A jövő évi futamot vártam egész évben. Aztán augusztusban az összes kollégám megakarta fúrni a kiszállásomat, de a góré volt olyan gerinces, hogy kijelentette:
- Ha tavaly mindegyikőtök húzódozott tőle, és már-már büntinek tekintettétek, akkor ez a bünti maradjon a Zolié!
Ember ennyire még nem örült a büntijének!
Ebben az évben, azaz '92-ben, az volt a csoda, hogy engedélyt kaptam arra, hogy ha épp nincs futam, akkor mehessek egy-két kört a saját kocsimmal.
Innentől kölcsön kértem az autószerelőm Corvettjét, és csak csikorgó gumikkal róttam az egyre gyorsabb köreimet. Sajnos Dávid Sanya ezekről a kezdeti szárnypróbálgatásaimról nem közvetített.
Még ennek az évnek az élménye az volt, hogy Andics Laci, a mentősök igazgatójának külön kérésére főztem Nekik egy rohadt nagy adag lecsót,és a Porsche futam, és az F1 futam között, szirénázó mentőautóval vittük körbe, a pálya mellett szolgálatot teljesítő mentősöknek, majd felszóltunk az Andicsnak, hogy jöhet enni.
meg is jelent.
tized magával. A teljes szűk vezér kar, Ecleston bácsival az élen.
Aztán, amikor Ecleston Bácsi megkérdezte, hogy ki volt a szakács, és oda jött hozzám, és egy erős kézfogással gratulált, ÉÉN úgy elpirultam, mint egy szűzlány, a nász éjszakáján! Majdnem beszartam.
ÉÉN ekkora potentáttal még sosem találkoztam, nem hogy kezet rázhattam volna Vele, és még mindennek a tetejébe meg is dícsért, totál kiütés!
Amikor a Főnököm ezt meg tudta, már csak Ő volt paprikább vörös. Mondván, hogy Ő megvette a VIP jegyet 40000.- Ft-ért, és ÉÉN jattolok a góréval!
Olaj a tűzre, hogy megjegyeztem Neki, hogy ehhez persze főzni is tudni kell!
Na '93-ban még kiengedett.
Ezt aztán később meg is bánta. Akkor, amikor meglátta a helikopterről készített felvételeimet.
Ez úgy történ...
Akkoriban még csak 1, maximum 2 kocsin volt fedélzeti kamera. Ezeknek a képeit úgy közvetítették, hogy a futam alatt egy helikópáter fent lebegett kb 200 méter magasan, azon a ponton, ahonnan rálátása volt a teljes aszfalt kígyóra.
Rajta egy operatőr, aki a jeleket rendezte, és leküldte az irányító toronyba, ahonnan ment ki a világba. Aztán talán nem meglepő módon volt egy pilóta. És egy üres hely.
A pilóta elmondta, hogy az a csajainak van fenntartva.
Aztán történt a történet, hogy az aktuális, aznapra rendeltetett luvnya besértődött, és nem akart kötélnek állni.
Mire "keményfaszanőkbálványa", engem választott. Mondtam Neki, hogy nincs nálam vazelin. Ebbe ki is egyeztünk, és az egész futamot a levegőből néztem végig!
Hihetetlen élmény volt. Több 100 képet készítettem.
Nos amikor erről az élményemről képes beszámolót tartottam a cégnél, soha többet nem kellett kimennem a Ringre.
Aztán eltelt néhány év.
Bori lányom felcseteredett, és teljesen természetes módon elkezdett a fiúk felé kacsintgatni.
Ő, így került az F1 közelébe, és ÉÉN így kerültemújra az F1 közelébe. Muszály volt lépést tartanom az ifjú titánokkal!
Azóta viszont minden évben a kapu zárás után erős megvonási tüneteim vannak, egészen a tavaszi első futamig.
A motorsport után csak Talma óta figyelek kicsit.
A futottak még kategóriába, a sportok közül még a súlyemelés tartozik, de szigorúan csak abban az esetben, ha ÉÉN művelem a kocsmában.
Na ennyit rólam, az F1 imádatomról, és a grafomániámról.
