Ebéd készítés vakosan
Szóval a fontos kérdésedre adandó válaszom legyen egy vasárnapi ebéd recept, elkészítéssel együtt.
Tyúkhúsleves, és Batyus csirke.
Hozzávalók:
- 1 db, kb 1,2 kg-os nem túl fiatal tyúk. (Olyan 40-45 közötti jó fajta bögyös, faros ...),
- 4-5 szál sárgarépa,
- 2 szál gyökér,
- fél karalábé,
- gyermek ökölnyi zeller gumó,
- nagy csokor zeller levél,
- 5-6 gerezd fokhagyma,
- 1 nagyobb fej vöröshagyma,
- 1 db zöldpaprika,
- 1 db nagyobb paradicsom,
- 2-3 szem közepes kolompár,
- 10-12 szem apró gomba,
- 10-15 szem színes bors,
- só, , (csak óvattal!),
- 1 db tyúkhúsleves kocka, (vagy most van ez az új Knorr leves zselé),
- 10 dkg leves tészta, (kis kagyló, eperlevél, cérnametélt, csipetke, és még sokan mások ...),
- meg amit még szeretsz belerakni a levesedbe...
A batyushúshoz:
- 2 csomag levelestészta, (akár fagyasztott, akár előhűtött, vagy akár réteslap is szóba jöhet,)
- 20 dkg kékpenész sajt, (tökéletesen megfelel a márvány sajt is, de lehet eredeti roqufort is, vagy a Denish blue is...),
- 15 dkg vaj,
- 20 dkg darabos mogyoró, vagy dió, mandula, ...
- szerencsedió,
- őrölt színes bors,
- só azért nem, mert a kékpenész sajt is sós, és a főtt pipi is,
- 1 tojgel, a megkenéshez.
Elkészítés, vakosan:
Elsőnek megmosom a véntyúkot. Eddig mindenki el tudja képzelni. A hideg víz alá tartom, és jól megdörgölöm. Aztán át matatom, hogy a maradék tolltól megszabadítsam. Ha találok íly csúfságot rajta, akkor a tollat a tokjánál megcsípem, és egy hirtelen rántással eltávolítom. Majd egy, csak a nemesekre oly jellemző mozdulattal a hátam mögé dobom. Hiszen Mi szemtelenek, már jól tudjuk, hogy mire valók a látók. Nos, ha végeztem a szőrtelenítéssel, meghámozom a dögöt. Mint azt mindenki tudja, a csirek bűrkét nem levágjuk, hanem lenyúzzuk. Alányúlok, felszakítom, majd késsel megvágom, ott, ahol szükséges, majd egy kegyetlen mozdulattal letépem a húsáról. Miután a szárnyast előkészítettem, felteszek egy 8-10 l-es fazékban pont annyi vizet, hogy épp ellepje az egyben hagyott dinoszaurohadékot. Ráteszem a szigorúan GÁZ tűzhelyre, mert ha harc, legyen harc! Természetesen a hátsó lángok helyére. A mellette lévő lángnak megkeresem a nyitó gombját. Aztán kezdődik a túlélő show. Balkéz gyufásdoboz, jobbkacsóval megkeresem a gyu, fasz, állat, kibányászom. Meg kell találni a kristály koponyáját, és erősen hozzá dörzsölni a dobozon található smirglihez. Ettől a vörös kakas át akarja majd venni az uralmat. De majd ÉÉN megtanítom kesztyűbe dudálni. Egészen konkrétan megpróbálom elfújni a lángot egy kis gázzal. Tehát eldobom a gyufásdobozt, majd odakapok a valószínűsíthető gombhoz, azt eltekerem kicsit balra, mert hogy technikai tanulmányaimból vissza böffentett emlékeim alapján, úgy gondolom, még mindig minden csap arrafelé nyit, és a jobbik kezemmel megpróbálom az égő gyufát az előbb már kiszabadított gáz szellem sziszegő hangja felé közelíteni. A küzdelem két esélyes. Vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor a tömeg kívánságára megismétlem a produkciót. Ha sikerül, akkor:
Hip, hip, hurrááá!
Ezután áthúzom az égő lángra a fazekat. A lugybolmányt megsózom, majd közepes lángon elkezdem főzni.
Közben meg tisztítom a zöldséget. Répát, gyökeret, pityókát, szigorúan krumpli hámozóval. Mélységesen leszarom, hogy tökéletes lesz-e, mert előtte is, és utána is erősen megmosom. A karalábot, és a zellergumót hagyományos hámozó késsel. Jogos a közönség felháborodása, de nekem ezt is sikerült elsajátitanom. Cserébe lemondtam az általam igazán kedvelt, baromian éles kések használatáról. A hagyma, és a fokhagyma pucolásánál is az igazi hámozókés a frankó. Nekem a fokhagyma pucoló szilikon henger nem jött be, mert az utólag a gerezdekre visszatapadt héj darabokat már nem vettem észre, ezért azok uszadékként jelentkeztek a levesben. Ez pedig egy látó részére kellően undormány. A vöröshagymánál csak annyi a tudomány, hogy nem kell sajnálni, jó nagy talpat kell vágni neki, a csúcsát is derekasan vissza kell vágni, és a külső héjat is legalább egyhéj réteggel mélyebbre vágom.
A fűszereket először a tenyerembe szórom, ha kell megszámolom, ha kell, megtisztítom. Az örleményeket mindig magam készítem. A bors nálam csak, és mindig színes, és saját malomban van. Itt feltöltésnél általában igénybe veszem látó segítségét. Könnyen beszélek, mert 3 lányom, vagy az Ági sokszor velem vannak. De néha a szomszédok is szoktak segíteni. A sót szintén csak kézzel, csipet mértékegység szerint. Meg kellet tanulni, hogy a durva sóból kicsit többet, mint a finomítottból. Más mennyiség kell a jódozottból, és a tengeriből is.
Szeletelésnél is a szükségnek megfelelő eljárást használok. A kommunista hagymát először érzésre hosszában felébe vágom. Aztán a félfő darabot még látó koromban megtanult, és erősen begyakorolt mozdulatokkal vágom laskákra. Konkrétan, kés a jobb kézben, bal kéz kicsit mintha almát fognnál, begörbítve, és a körmöket a vágando felület mögé helyezve, a kés pengéje pedig biztonságos távolságban, az éles vágó résztől, megtámasztva az első ujjpercnél. Aztán tempós vágásokkal neki látok a szeletelésnek, úgy, hogy közben a balkezemet a vastagságnak megfelelő sebességgel húzom hátra.
A fokinál is imígyen kéne eljárni, de ez csak a nagyobb girizdeknél érvényes. A kisebbeknél úgy járok el, hogy balba a fokit, jobbal marokra a bicskát, persze a butábbikat, jobb hüvelykkel megtámaszt, majd a vágás, naná, hogy nem a bőr aljáig.
Mire ez mind elkészült, a husi már javában habzik.
(Tudjátok, mi a különbség a szappan és a szűz lány között?
Hát a szappan b..szik habozni, a szűz lány meg habozik b..szni.)
Ennyit a zárójeles mondandómnak.
Szóval a lefölözés. Két megoldás létezik. ÉÉN persze a vakosan könnyebbet szoktam választani. Az egyik a fehérjehab, kanállal történő eltávolítása, a másik meg az, hogy elöntöm a szutykos löttyös anyagot, a pipit hidegvízben jóóól átmosom, és újra felteszem főni. Ez a megoldás egyébként sokkal tisztább levest eredményez, és nem kell félni attol, hogy nem lesz elég ízes. Feltéve persze, ha nem főztük túlsokáig a felhabzás után. A megoldás, hogy főzés közben nem hallgatunk TV-t, rádiót, és asszonyi ördögöt. Így a fövés hangján hallani, hogy lobog, vagy még semmi, és a kettő között, hogy halkan gyöngyözik.
Ha újra megrottyant a főnixünk, akkor jöhetnek bele az adalékok. Úgy is, mint az E-répa, vagy az E-gyökér, vagy az E-akármi, úgyis mint E mail...
Mintegy fél óra múlva lehet megkóstolni, és után fűszerezni.
A leveskénk mondjuk úgy vagy 1 óra alatt készre fő. Ezutánkicsit hagyjuk hűlni. Elsőre azonban kikapjuk belőle a sasmadarat,ügyelve arra, hogy szét ne essen. ÉÉN ezt úgy oldom meg, hogy a seggébe dugok egy nagyobb fakanalat, alányúlok egy nagy felületű lukacsos lapáttal, és imígyen próbálkozom vele. 80%-ban ÉÉN győzök. Ha nem, hát nem. Akkor megvárom, amíg kihűl, majd kétmarokra fogva mentem ki, hullámsírjából. De mondjuk elsőre is működött, akkor a még forró levesre öntök egy deci sziggorúan hideeeg vizet, úgy, hogy az a legnagyobb felületen találkozzon a levessel. Tehát egészen kis sugárban locsolva, körkörösen a teljes felületre. Megoldás, amíg a vizet tartó kezemnek melege van, addig az edény fölött van, tehát nem mellé öntöm. Ennek az lesz az eredménye, hogy mintegy 10 perc hűlés után a szenya leül az edény aljára,és a levesünk borostyánsárga lesz, és tisztább mint a kezed, amivel készítetted. Mostmár csak át kell szűrni. A 80%-ban át lehet önteni. Ehhez előveszek egy egyel kisebb fazekat, mert ebbe biztosan belefér. A maradékból pecsenyefogóval kiszedem a zöldségeket, külön edénybe az ehetőt, a többit meg iktatom. A fennmaradó lugybát átszűröm egy kisebb edénybe sima mechanikus szűrőn, ami kb 1, 1,5 l-es. Ebbe főzöm készre a leves tésztát. Amikor újra, szabadfüllel jól hallhatóan lobog, akkor bele teszem az anyagot, és felhúzom a paprika alakú 45 perces konyhai visszaszámlálós órát, mondjuk 5 percre. Ha csöngetett,akkor már kész a tészta is, és még ott hagyom a melegvízben 5 percig, majd leszűröm. Tálaláskor a szép tiszta leveskébe teszünk gombát, zöldet,ki-mit kíván, tésztát, és a papagáj hitványabb alkatrészeit, mint nyak, belsőség, már ha van, farhát, szárnyak, pata, ...
A második fogáshoz a hulla nemesebb darabjairól, (pipicici,combi-bombi,) kézzel lecsipegetem a husi-musit, apróbb-nagyobb cafatokra. Majd kinyújtom a levelestésztát fél újnyi vastagságúra.
Ketté vágom. az egyik felének a közepére hosszúkás csíkban rászórom a hús negyed részét. Erre rámorzsolom a kék penész sajt felét, majd a hús második negyedét. Erre jön a darabos mogyoró fele. Megpróbálom feltekerni úgy, hogy ne szakadjon ki a tészta. Ezt úgy érem el, hogy még a töltés előtt a tésztát ráhelyezem egy enyhén nedves konyharuhára. (Értelemszerűen tiszta ruhára. Úgy is az asszony mossa.) Aztán megtöltöm az előbb leírtak szerint. Ha készen van a töltés, akkor a konyha ruha segítségével feltekerem az egyik felét,majd behajtogatom a végeit, megkenem egy kis felvert tojással, hogy jobban ragadjon. Majd erre ráhajtom a másik felét is, és kicsit megnyomkodom, szintén a ragadás érdekében. A széleit ismét eldolgozom. Így biztos nem fog kinyílni. A tetejét szilikon ecset segítségével megkenem ismétcsak felvert tojgellel. A tepsibe sütő papír, és rá a tekercs. Ugyan így járok el a másik felével is. Ha kész vagyok, már nincs más hátra, mint a már előzőleg begyújtott sütőbe rakom megsűlni. Ez kb 30-40 perc. A sütő begyújtása nem kis bátorságot kíván. nem is szeretem egyedül csinálni, de ha muszáj, akkor muszáj! A műtét a következő:
Ehhez külön úgynevezett gázgyújtó gyufát használok, ami 10 cm hosszú. Először megsercintem a farudacskát, majd ha már lobog,akkor megnyitom a gázt. Majd elfújom a pálcikát, és elengedem a gázkapcsolót, ,mert eszembe jut, hogy még nem nyitottam ki a rerni ajtaját. Ha valahogy ezen a problémán is átküzdöttem magam, akkor kezdek mindent előről. A sütő alján, elöl középen van egy lyuk, ahonnan egy cső vezet az égőrózsához. Persze, ez a cső már régen beesett az égéstérbe, úgyhogy kamikáze módjára bedobom a lángot. Na most, ha belobban, akkor már csak néhány másodpercig kell tartani, és már melegszik is. Ha nem, akkor gyorsan elengedem a gázcsapot, nehogy belobbanás helyett inkább berobbanjon.
A kellő hőfok elérését onnan tudom meg, hogy már egyenletesen, és halkan duruzsol. Ilyenkor még várok egy 10 percet, hogy biztosan mindenhol egyforma meleg legyen.
Most lehet behelyezni a második fogásunkat, és készre sütni. Ha lehet, ehhez a mozzanathoz is közönség segítséget kérek, de ha nincs, akkor illatra próbálom kitalálni a minőséget, több-kevesebb sikerrel.
Ennyit az ebédről.
