Égi barbizonban.
In memoriam Munkácsy Mihály
Felleghintaján látom, hogy
Barbizonba igyekszik.
Tetszett neki a vágta, a lovak
Csodás magasokba repítik.
Emitt, balján a
Tejút-paletta,
Csillagból kovácsolt
Létra fokán: áll,
Ott fest, alkot napestig.
Otthonos mégis a táj.
Örök szeme a hazára figyel,
Pesten, Békéscsabán időzik,
Rejtőzik fényes magasokba
S hasogat vásznat az időből...
Szíveinkben és csupa-színben
Köztünk élsz, nagy kolorista,
Most is fested a történelmet;
Kerek fejű Pilátust, latrot, tömeget,
S festesz világnagy égnyi keresztet,
Amelyre naponta felfeszülünk,
Modern Krisztus-modellnek.
S egy-egy "izgága Jézus"-testre
Rá-megfested
Konok-szép, magyar fejed...
