Egy "délibáb"-hoz
Az éjszakáktól félek,
Mindig rólad álmodom,
Hogy meddig fogsz te így gyötörni,
Ezt még nem tudom!
Minden éjjel megígéred,
Itt maradsz velem,
De hajnaltájban úgy eltűnsz,
Hogy észre sem veszem.
Mért van az, hogy nappal szinte
Megbolondulok?
Álmaimnak láncaiból
Nem szabadulok.
Mondd, mért hívogatsz magadhoz
Óh, te szívtelen?
Mikor megérintenélek,
Eltűnsz hirtelen.
Epilógus:
Kettőnk között fal van,
Amin nem léphetek át,
Fejezzük be mindörökre
A komédiát!
Nem hallgatok szép szavadra
Fényes délibáb,
Távozz el az életemből,
S ne kísérts tovább!
