Egy kis életkép
Jaj, jaj!
Annyi elmaradásom van, hogy nem is biztos, hogy mindenre sikerül reagálnom.
Nem tudom, hogyan fog sikerülni ez az expozém, de senki ne sértődjön meg, még azok se, akiknek a levelére egyáltalán nem is válaszolok.
Kezdődjék a történet, egy kis mentegetőzzéssel.
Milliónyi dolgom mellett, az első, és a legfontosabb, az idegenbe szakadt hazánk lánya, Ágnes asszony leveleinek várása.
Aztán a saját családi életem ilyettén alakulása, és persze a mérhetetlen mennyiségű levél áradat elolvasása, és a meg nem válaszolása.
De most ezek jutottak az eszembe.
Húúú.
Ez most hosszú lesz.
Tehát, Drága Méri.
Ezt úgyse fogod elhinni, mert ez nekem is hihetetlen.
Alig voltál tőlem 40 kilóméternyire, de itt alig esegetett az eső, az is csak éccaka.
Villámlás, és dörgés is mindössze egy esetben volt, az se tartott számottevő idejig.
Ehhez képest pokoli meleg volt, de leginkább dunsztos, páradús volt a levegő.
Azt meg kikérem magamnak, hogy jó volt a tábortűz.
Talán épp csak élvezhető, az itteni buli után.
Hehehe!
Rita!
Neked minden alól felmentésed van, mert hogy hát történt, ami történt.
Ezt feldolgozni azért nem lesz semmi, pláne a menyed, és az unokákkal való foglalkozás tükrében.
Feléjük inkább semmit nem szabad mutatni mérhetetlen gyászodból, csak hogy ne is emlékeztesd Őket az Őket ért veszteségre, és iszonyatos csapásra.
E rövid idő alatt, amióta a díszes színtársulat teljes jogú tagjának mondhatod magad, már mindnyájan kiismertünk annyira, hogyha nem írsz, pontosan tudjuk, hogy annak meg van a magához való magyarázata.
Neked, semmi okod a mentegetőzésre.
ÉÉN fájdalmad enyhítésére annyit tudok felajánlani, hogy még mostanában, a nyár befejeződse előtt Téged, és a hátra maradt családot nagyon nagy szeretettel fogadlak egy pár napos Balatoni nyaralásra, itt a birtokon.
Remélem ezzel a felajánlással nem sértelek meg Titeket.
Azért várom a pozitív válaszodat, és a személyes megkeresésedet, a részletek egyeztetése végett...
Az idő pont tetszés szerint akár el is odázható, de a meghívás érvényes.
Fruska Grófnőm!
Azt akartam írni, hogy:
- "Igazán sajnálom, hogy a filmhez te élőben adtad a záporesőt, ..."
De nem!
Sokkal inkább köszönöm ezt a megható történetet.
Na nem annak örülök, hogy Neked is igen komoly lelki fájdalmat jelentett a látásodtól való nem egészen önkényes megszabadulásod, hanem, hogy mostanra felszabadultan tudsz beszélni róla.
És igen nagyon köszönöm azt a vitalitást, amivel a talán nem is teljesen felhőtlen életed megéléséhez állsz.
Azért még szerencsére vannak emberek, akiktől van mit tanulnom.
Ebben a pillanatban természetesen Rád gondolok, és a Matykó egészen elképesztő lelki erejére, amitől nemhogy össze omlott volna, hanem példamutatóan kitart a végsőkig.
Mindkettőtöknek maximális főhajtásom.
Mondjuk ugyanúgy, mint a Majának is, akinek már 8 lekváros gombóca van.
Nekem, aki még várományos sem vagyok, még csak egy ollan titkos vágyam ez az unoka mennyiség, hogy még magam előtt is titkolom.
Zavaros álmaim egyik termése, hogy egy ekkora óvodai csoport ökörködik egyszerre, egy kibabrált nagy karácsonyfa alatt, itt a birtokon.
De ez még előttem is titok.
Talán megérem.
Talán egyszer.
Talán nem.
Na jó most jöjjön a jelen.
Ági bárány leveliből egy apró részletre hívnám föl a figyelmeteket.
Talán tegnap előtt írta, hogy a következő történt.
Ugyibár, a tulajék most költöztek új lakásba.
Mostanra szedték össze, a villanyszerelési munkákat, amit még ki kellene javítani a lakás szövetségnek, akitől megvették a kéglit.
Reggel Clemens odaszólt Áginak, hogy :
- A konyha asztalon van a lista, amit ma el kell végeznie a mesternek, aki mellesleg 13:15-kor érkezik.
Ági csendben, az elmegyógyász megnyugtató mosolyával nyugtázta a dolgát.
Azért, csak baszta a csőrét, hogy ez odaátéknál hogyan is működik.
13:00-től már lesett kifele a konyha ablakból, ahonnan pont az utcafrontra látott rá.
És képzeljétek!
13:14-kor leparkolt a jól felismerhető, céges autó a ház előtt.
13:15-kor megszólalt a kaputelefon, és a mester bebocsátást kért.
Ekkor még csak a fél pofája szakadt le, de azt még időben fel tudta varrni farzsebnek.
Aztán elkezdődött az érdemi munka.
Az ember a saját listáját egyeztette Ágiéval, majd neki látott a hibaelhárításnak.
Aztán, úgy vagy másfél óra elteltével, megint jelentkezett a cselédnél.
Esmét egyeztették listájukat, és az utolsó két tételnél volt kis hiba.
Az egyikre megjegyezte a szaki, hogy báár ígérték neki az alkatrészt, de még nem kapta meg, deazért még 18 óra előtt jelentkezik vele, és elhárítja a hibát.
A másik ponthoz meg Ő nem ért, de holnap 14 órakor itt lesz a specialista.
És így is történt.
17:45-kor megjelent, és azt a hibát is kijavította, és másnap 14:00-kor becsöngetett a specialista, és Ő is becsületesen elvégezte a dolgát.
Hát tessék nekem illen emlékekről beszámolni.
Sajnálni fogom, ha nem lesz illen a tarsolyotokban.
Aztán más.
Belföld.
Szóval, a Tisztelt bigottság, akarom mondani Bizottság kitalálta, hogy ugyan térjek máán be Kaposvárra, egy rehab vizsgálatra, hátha kinyőlt a patám, és talán még meg is látultam.
Nosza, mondok, hogy ÉÉN ugyan nem mönyök!
Tehát, kellett egy friss nagylabor lelet, meg egy vadonat E K G is.
A Virág dokival meg is irattam a beutálókat.
Csütörtökön reggel neki is indultunk a gyerekekkel Fonyódnak.
Ám azonban ÉÉN egy előrelátó manus vagyok, tehát jóó előre mindent lezsíroztam a Tripkovics dokival, hogy Ő majd kis protekcióval, hamarabb végig visz a vizsgálatokon.
Hát reggel vittem is magammal mindent.
Illés szekere, roki parkoló kártya, pici pisike a labornak, házi toy-toy befőttes üveg, a későbbi balesetek elkerülésére, kéztörlő, klópapír, meg minden ami arról nyílik.
Kis tévelygés után, vakon csak odanavigáltam a fiatalokat, mármint Katát, és a mononukleózisos Kedvesét, a Robit.
Robi vezetett, mert azt szabad volt Neki, és úgyis csak Neki van jogsija, Kata meg fizikailag támogatott hányattatott utazásaim során.
Na már most, amint bekanyarodtunk a Fonyódi kórház kapuján, már tudtam is, hogy mit is hagytam otthon.
Igeeen!
Jól gondolod Nyájas olvasó, a beutálókat.
ÉÉN egy Zseni vagyok.
Mindíg is tudtam.
Nosza, Katával letelepedtünk a büfögőben, Robika meg soványmalac vágtában tepert vissza a Birtokra, a papírokért.
Ott üdögélve, azért csak fejbe hívtam a Tripkót, hogy itt vagyok ám, csak papírok nélkül.
Oké jó, mondta, és még azt is hozzá tette, hogy küld Walakit.
Küldött.
Elsőnek a kartonozóból pattintotta ki a kiccsajt, aki azonnal elkérte a TAJ kártyámat, és adott egy sorszámot.
Mire megkaptam a Taj kártyámat, egy remekbe szabott sorszámmal együtt, már ott topogott mögöttem Balázs, a tili-toli fiú.
Csettintettem neki, és bediktáltam a rendeltetési helyet, a Sebészetet.
Amikor ott landoltunk, Kata beolvasta a kiírt sorszámot, ami épp 81-et mutatott, és annak rendje, és módja szerint be is invitálták a 81-eskét.
Kérdem az ÉÉN sorszámomat, ami viszont csak a 91-es volt.
Mondok is, hogy:
- Na ez is el fog tartani vagy délig.
A következő egy perc, viszonylag unalmasan telt, de aztán feltárult a doki irodájának ajtaja, és a fehér köpenyes aszisztencia megkérdezte, hogy:
- Ön az a bizonyos Horváth Zoltán?
Erre a nagy unszolásra felfedtem valós ÉÉNemet, és mondtam nagyvonalúan, hogy:
- Igen.
Ezzel betaszajtott, és felvette az adataimat.
Közben előkerült a Tripkó, akinek beszámoltam a beutalótlanságomról, aki is csak legyintett, és meghívott a szombati fonyódi Hobó koncertre, mert Ő lesz a mentős orvos, és bármikor szívesen bevisz...
Sajnos le kellett mondanom, a Nagy Maffia találkozóra való hivatkozással.
Tudod, ÉÉN vagyok a DON, és a Vezéreim a kiccsajok.
Höhöhö!
Mire ezt a Hobó kérdést kiveséztük, már röhögött még a breteg is, aki akaratlan fültanúja volt a megbeszélésnek.
Cserébe a Tripkó azonnal hívta is a belgyógyász főorvos asszonyt, aki a Dr. Fauszt Edit névre hallgat.
Na ezen megint elpoénkodtunk, miszerint most Dr Fauszt kezébe kerülök.
Szerencsére, már a doktornőt is jó régről ösmérem, és még mindíg egy nagyon kedves hölgynek tartom.
Mire elkészült az E K G-m, már vártak a laborban, ami szintén a 4.-en van.
Oda meg betolt a Balázs, és már éreztem is a karomban a tűt.
5 perccel később, kb háromnegyed 10-kor, már a parkolóban kászálódtam befele a Puntóba.
Ja, mert közben Robi megéerkezett az eredeti beutalókkal, amiket bemutattunk itt is, ott is, de mindkét helyen csak azt mondták, hogy ugyanazokat a vizsgálatokat kérték, amit a Tripkó is.
Kicsivel 10 után már itthon folytattuk békés tevékenységeinket, tisztára, mintha nem is lett volna ez a kis intermezzó.
Ma reggel a Gyerekek még elmentek a leleteimért, és most viszik át Balatonújlakra, a Virág doki után, aztán miután Ő is megírta az értekezését, majd hétfőn lesz eljuttatva Kaposvárra az egész csomagocska.
Hát valahogy így állunk az úr színe előtt.
Ja, még aztatat hozzá kell fűznöm, hogy most kint készítik a borgácsban a vörösboros marha pöcit, ami igazán csudálatos illatokkal tölti meg a lakást.
Este 10 órára várható a klánom maradék része, és holnap pattan a buli.
A Maradék ugyibár, Borika, a Lacus, Anna, és a barátnője a Zsófi, akit a tavalyi buliról ösmérhetnek páran, és a dísz vendégem, ismét csak kedvenc nagynéném, azaz a Gizkó leszen.
Na?
Ez elég hosszú beszámoló volt?
Nem úntátok meg?
Pusza: A szószátyár Matula
