Egy könnyű tavaszi álmom.
Normális élet a családban. Reggeli készülődés. Anyuka a gyerekeknek csomagolja a tízórait a suliba, Apuka rohan, mert "Ma már megint rengeteg dolgom van, és a főnököm is folyton baszogat!", a srácok, meg hisztiznek, hogy "Anyúú! Ma nem akarunk suliba mennííí!".
...
Armageddon, mint a moziban, csak Bruce Willis most nem menti meg a Földet. Az találkozik a meteorit heggyel, és szétrobban apró darabokra.
Észlelem a létezésem, de csak tudati szinten. Nagy fekete semmi, mégis mindenre emlékszem.
1. pont, család
2. pont, Bori, Ági, Ikrek
3. pont, lakás
4. pont, közelmúlt
5. pont, történelem, villanásnyi képekben
Érzékelem más tudatok létezését, közelségét, távolságát, irányát, de nem tapasztalom azokat.
Közülük felismerem a Bori tudatát, a Benne felmerülő meg nem fogalmazott, de ott lappangó kérdések alapján.
Elkezdem meghatározni az egyes tudatok, köztük céltudatosan a Bori tudatának a helyzetét. Megpróbálom az érzéseimet számokká, koordinátákká alakítani. Először sikertelenül. Elkeseredés. Feltűnik, hogy érzéseim vannak. Ez erőt ad a további kutatáshoz. Lassan sikerül az első tudatot azonosítani, majd a másodikat és a sokadikat is. Ekkor veszem észre, hogy a megfelelő koordinátáknál térgörbület érzékelhető. Egyszerre két felfedezés:
A térgörbület tudatot takar, tehát van ott VALAKI.
Fizikailag érzékelem az Űrt, és annak különböző pontjait.
Most már célirányosan keresem a Borit. Meg is találom, de nem tudok vele kapcsolatot teremteni. Megállapítom, hogy Borinak még gyenge az öntudata, és a fizikai távolság is befolyásolja a kapcsolatteremtést.
A megoldás egyszerű. Közelebb kell kerülni hozzá. A kivitelezés lehetetlennek tűnik. A megoldás, a tudatok térgörbületet hoznak létre, tehát van valami fizikai kiterjedésük. Ez valami Olyasmi, mint a quazárok (fekete lyukak). Így a tömegvonzás alapján, ahogy a fényt is eltérítik, egymásra is hatással vannak, sőt összeütközésnél biliárdgolyók módjára el is pattannak egymásról. Mivel az űrben minden mozog, így a tudatok is. Most már csak meg kell várnom míg valamilyen bolygó, csillag, vagy akár egy másik tudat közelébe kerülök és a kölcsönhatás felléptekor a tömegvonzás erejét kell felhasználnom a saját irányom tudatos megváltoztatására. X-edik próbálkozásra már egészen pontosan megy.
Így jutok el a Bori közelébe. a kapcsolatfelvétel persze szintén nehézségekbe ütközik. Végül a célravezető módszer, hogy a benne felmerülő kérdésekre válaszokat adok, melyekre újabb kérdések érkeznek, újabb válaszok. Ebből észre veszi, hogy VELEM beszélget. Tudtára adom, hogy hol talál meg engem és hogy nézek ki.
Ő veszi észre, hogy tulajdonképpen a tudat egy sötét barna, fej nagyságú gömb, és ha nagyon figyelek, még a gömbbé torzult arcvonások is észrevehetők. Azt mondja, hogy ha én meg tudtam őt találni, keressem meg az Anyut és az Ikreket is! Meg is találom Ágit, de nem tudom hogy vigyem oda a Borit. Sok beszédnek sok az alja: egyesíteni kell a tudatunkat, így együtt tudunk helyet változtatni. Mint kiderül ez nagyon egyszerű.Pont úgy működik mint a szappanbuborékok összetapadása, csak mikor összeér a két tudat, egymásra kell gondolni, így a tudatok nem pattannak el egymástól, hanem egy közös felületen összetapadnak. Így már, ha nem is könnyen, de eljutunk Anyuig, majd neki is mindent elmondok és megkeresem az ikreket. Most már együtt a csacsika család-tudati szinten-de hogyan tovább?
A családegyesítés folytán észreveszem, hogy ha akármilyen pici tudattal kapcsolódok is össze, az javítja a tudatom erejét, használhatóságát és megfelelő szinten -amit a másik is akar- össze tudjuk kapcsolni tudásállományunkat is. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy minnél több ismerőst össze kell gyűjteni és ki kell találni, hogyan tudunk tovább létezni és milyen értelmet adjunk létünknek.
Miután az összes családtagot, barátot és azok barátait is begyűjtöttük,már elég erős volt a csapat ahhoz, hogy ne kelljen mozogni, csak rágondolni arra akivel egyesülni akarunk és a tudat, valamint a tömeg vonzása elegendő volt ahhoz, hogy magunkhoz szippantsuk, majd a beleegyezése után egybe olvadjunk.
Mikor már elég sokan vagyunk, úgy pár százezren, észre vesszük, hogy kisebb tárgyakat materializálni tudunk. Egyszerre mind rá koncentrálunk és a tárgy megjelenik. Akár meg is foghatnánk, de nincs mivel. Etikai problémát vet fel, hogy melyikünket materializáljuk és hogyan, hiszen ahhoz mindenkinek ismerni kell azt az egy embert. Ezenkívül ha testet adunk valakinek, az az űrben rögtön el is pusztul. Erre ugyan megoldás lehet, hogy materializálunk egy űrhajót is. Ezért keresünk egy NASA tudóst akinek a tudásából ez lehetséges. Ráadásul ha materializáltuk az illetőt a tudatát is elveszítjük, amíg újra meg nem hal. Így viszont megint nem tudunk továbblépni, mert nincs meg a tudósunk.
Miközben ezen a problémán rágódunk, egyre nagyobb lesz a közös tudat, mert hisz már egy kis része is elég a többiek bekapcsolásához, a maradék meg foglalkozik az aktuális problémával: LENNI VAGY NEM LENNI.
A kérdésre a válasz: építsünk egy szép új világot, melyet mindannyiunk tudásának legjavából rakunk össze. Itt materializálhatnánk az összegyűlt tudatok nagy részét - egy kis magra szükség van a körforgás fenntartása miatt. A becsület kedvéért ha valaki meghal, újra kapcsolódik a maghoz és helyette másvalakit materializál a mag. Ha újra eljött az Ő ideje újjá születhet.
1. világ: az időjárás kiváló, nappal süt a nap, 25-30 fok van, mindenkinek megvan mindene, ezért az emberek unatkoznak és háborúzni kezdenek. mivel azonban a bolygó jóval kisebb a Földnél és nagyon kevesen élnek rajta, nagyon hamar kipusztítják egymást és megsemmisítik a bolygót.
2. világ: az emberek környezetbarát világot hoztak létre. A zöldek gondolatai alapján minden és mindenki alá van rendelve a növény és állatvilágnak. A helyi levegő összetétele azonban nem pontosan egyezik a földi levegővel, ezért a materializált állatvilág szaporodás közben módosul, alkalmazkodik, de az emberi faj ezt nem követi a technikai jólét miatt. Így az állatvilág túlnépesedik és kipusztítja az emberi fajt. Viszont a bolygó vízellátását az emberek mesterséges úton biztosították, tehát a teljes bolygó kihalásra van ítélve.
3. világ: Eleve hibás elgondoláson alapuló military világrendszer, természetes következmény a háború és az önpusztítás. Végeredmény a bolygó teljes megsemmisülése.
4. világ: sikertelen bolygóválasztás. a három nap miatt nincs éjszaka, az emberi élet lerövidül a harmadára, vadonatúj betegségek ütik fel a fejüket. A tudomány nem tud velünk lépést tartani, ezért az emberiség kipusztul.
5. világ: Idegen lények, nálunk ugyan fejletlenebbek, de azért értelmes lények közé telepszünk. Technikailag és tudásszintben felhozzuk őket az emberi faj szintjére,de. az érzelemviláguk továbbra is sivár marad és a külsejük sem esztétikus a mi megszokott formáinkhoz képest. Viszont irigylik az emberek tökéletes érzelmi és fizikai harmóniáját, ezért kiírtják az embereket.
Az összes világnak van valami hibája ami miatt vége lesz és persze újra összekapcsolódunk és újra kezdjük.
Utolsó Világ: lassan rájövünk, hogy a mi világunk volt mind közül a legjobb, és adunk magunknak még egy lehetőséget. Először megkeressük a földünk darabjait a meteorok között, majd nem materializáljuk, hanem egyszerűen összerakjuk 7 nap alatt. Ezután visszavisszük a Tejútrendszerbe, a mi naprendszerünkbe, ott is a saját helyére, majd materializálunk egy férfit, (nevezzük Ádámnak), és egy nőt, (nevezzük Évának).
...
Az utolsó kép az armageddon előtti órák, de nem jön meteorit hegy, mert Bruce Willis mégis szétrobbantja, és nem robban szét a Föld. Minden folytatódik a mai kerékvágásban. A gyerekek iskolába mennek, a felnőttek dolgozni, viták, kibékülések, szerelmek, szakítások stb. de én már tudom, hogy csak egy körforgás pillanatnyi része vagyok. Viszont nem tudom mikor és ki voltam, és nem tudom azt sem, mikor és ki leszek.
1999.12.06.
