Egy messzi lélek darabjai
Mikor ezer fokon majd elégtem,
szívem mélyén ígéretet tettem,
hogy kit lelkembe fogadottnak mondtam,
az életét neked elmesélem.
Honnan kezdjem, talán hangjának rezgésén,
az én törékeny elmém emlékezetén.
Mint selymes rét harmatja,
úgy vivrál át az éteren színes hangja.
Gyöngy harmóniák zengenek magasba,
szavak nélkül is súgja üzenetét sok dala,
élet megannyi dolga szól az ő lelkéből is,
nem retten a szótól, hogy igazát kimondja.
Miről zeng az éneke?
Amint eljön az idő, s dalod szavát némileg megértem,
felbátorodom, üzenetét soraimba foglalom.
Apró képekben betűkeretbe mondom.
Most soraimat elhallgattatom,
s jön a következő alkalom,
történetem új mondattal tovább mondom.
Addig figyelemmel körülnézve felesleg beszédet megállom.
2015. Július 28.
