Egy téli nap emléke
Néztem a várost,
Az alattam elterülő tájat,
Jégbe öltözött macskaköveket,
Görcsös, öregedő fákat.
Gázlámpák fénye
Még marasztalta az éjszakát,
de a hófedte háztetők felett
Már visszavonhatatlan lebegett
Bíborával a szürke köd felett
A hajnal. Induló buszok sikító zajjal
Darabolták a riadt csendet
- Lámpák villogó zöldje-pirosa
Tartotta köztük a rendet -
Néztem a várost.
Előttem vasban és betonban
Merészen az égig ért az új,
Mögöttem, az ódon vár falához
Félénken simulva hallgatott a múlt.
Távol a zörgő-zajongó határon
A jövő sziluettje látszott, s
Eltakarták szemem elől
A Veszprémi dombokat
Az emelkedő házóriások.