Egyedül élek
Szomorú így élni;
Barátok nélkül maradni.
Hát biz nem hittem volna,
Hogy ez velem megtörténhet valaha...
Mégis, talán valóra válnak az álmok!...
Mit értek ti drága jó barátok?!
Mondhatom, rossz érzés, nagyon;
Ha lelked érzékeny vagyon.
Magadból bármennyit is adsz,
Soha semmit vissza nem kapsz!
Adhatsz te bárkinek bármit,
Soha senkitől nem kapsz semmit.
Ez néha nagyon fáj;
S benned egyre nő a vágy,
Hogy mi iránt?
Azt el nem mondhatom,
Mert téged nem érdekel!
Bánod is te, mi bajom!
Nem filózol sorsomon.
(Pest, 93. 09. 27. hétfő)
