Egyetlenem
Nyitott szemmel élek a világban,
de a látottak, hallottak mind kiráznak!
Hogy elzárjam magamtól e hangot és képet,
gondolnom kell valami jót és szépet!
Becsukom a szemem, és meglátom őt!
Kis szemében ott látom a szebb jövőt,
melyet szívből jövő érzéssel talál ki,
mit megtapasztalhat, ha jó, akárki!
Látom ösztönös tetteit, mint egy mozgó kirakat,
hallom motyogó szavait, mindig tiszták, igazak!
Én segítek, hogy lelke virágról-virágra szálljon,
s, hogy élete csak tavaszból, nyárból álljon!
Van ami gúzsba köt, mint rabot, ha meglel,
de ő rám talál, s kiszabadít, míg megölel!
Így soha többé nem leszek már túsz,
csak egy rajongó, kit a sztár magához húz!
