Egyszerű remény.
Színes reménygömbök ültek szarva hegyén
S izgatottan leste jöttét a vén gazda.
Az aszályra gondolt, meg öt éhes hasra:
Honnan lesz holnapra egy darabka kenyér?
Tompa kolompszóval befordult a remény.
Mint napra tett párna, duzzadott a tőgye.
Friss tejszagú élet surrogott belőle
És hajnal derengett az istálló egén.
Jászolába szénát helyezett egy kemény-
Keblű, eladó lány. Majd szőrét a gazda
Fényesre kefélte s lágyan faron csapta.
Hol volt, hol nem volt ... Egy őszi nap reggelén
Szarván sötétség ült. A fény eltűnt róla.
Jött a végrehajtó, elvitte adóba.
