Éjjel az idegen városban
Neszeid s illatod most is őrzöm,
kedves, szép város, Prága!
bevallom most már, félve indultam,
félve gondoltam idegen tájra.
S nem tudom, mégis hogy történt,
tündérként belopództál szívembe,
ünnepi kedves örömöt rejtett
a szálloda is az első este.
Vidám a szobánk, sok ablakos,
csapok csurognak, friss szagú az ágy,
megsímogatom a bútorokat:
itt minden oly más... és jó ez a más!
Nyitott szemekkel fekszem az ágyon,
figyelem Prága lélegzetét,
hűvös májusi szél hordozza
egy idegen város ezer neszét.
Hallom, csendesen szitál az eső,
messziről tompa óraütés;
vizek zúgását szűröm a csendből,
- a Moldva küldi üzenetét?
Néha lift zúg, távol csengetnek,
s a falon túl finom muzsika száll,
elfoszló illat leng a szobában;
titkokat őriz a hotel Morán?
Dobogó szívvel várom a reggelt,
pereg az eső, halkan szitál
körülfog, ringat, zsongít az éjjel
s lassan az álom is reám talál.
