El ne menj!
Fekete felhőkkel játszik a szél,
Ilyenkor az ember egyedül fél.
Hirtelen ijesztőn csattan a menny,
Kedvesem kérlek, csak most el ne menj!
Tombol a zord vihar mindenfelé,
Az élő természet jajdul belé.
Vörös, izzó kígyót dob le az ég,
Lángjától egy kihalt fa csonkig ég.
Zuhog az eső már, lehűlt a lég,
Házaknak ablakán kopog a jég.
Bokrokat fésüli vadul a szél,
Ordítva tombol, átkozva beszél.
Lassan a zivatar elcsendesül,
Az égre ezüst szivárvány kerül,
Hallgasd csak: Megszólalt egy kis madár,
Dalol a fény felé: "Jöjj napsugár!"
(1979. VIII. 19..)
