Életkép
Egy kis jégcsap, reszketve fél,
A nagy éjszakában,
„Ha eltörök, meghalok!"
Sóhajtja magában.
Szél járja a havas dombot,
Hófehér pusztákat,
Oly hideg van, élő embert
Most biztos nem láthat.
Nem enged még szabadulni,
A fagy fehér marka,
Jaj, pedig már de jó volna
Félig a tavaszban.
Kis Hóvirág fehér kelyhén,
Csepp harmatnak lenni,
Nap tündöklő melegétől,
Égig emelkedni.
Nézni ahogy rügy fakad,
A fák zöldellő ágán,
Pihentetni szemeinket,
Levelén, virágán.
Csodálni a természetet,
Mely álmából ébred,
Örülni, hogy vége van
A hosszúra nyúlt télnek.
