Életképek
Részlet: 1979
- Csabikám, arra gondoltam, ma bemehetnénk Zalaegerszegre
nézelődni! - mondta életem párja, az én Csillám.
Nem volt ellenvetésem, hiszen, mindig is szerettem, ha sétálunk
valahol, és ő meséli nekem, miket lát. Egy festményről is úgy tud
beszélni, mintha saját szemeimmel látnám. Nyaraltunk, Egerszeget
pedig alig ismerem, miért ne egyeztem volna bele? Akkor még nem
sejtettem, múltkor, mikor kiküldetésben járt Egerszegen, az
autóból felfedezett pár ruhaüzletet, amik felcsigázták
érdeklődését. Beültünk a kocsiba, aztán tűz. A városban
határozott fékezés.
- Miért áltunk meg, szívem, ilyen hirtelenül?
- Itt egy nagyobbacska női divatáru üzlet.
Póriasan szólva, ezt alaposan benyaltam. Azt hittem, sétálgatunk
a városban, és mesél nekem, miket lát. De nem ám, hanem üzletről
üzletre ráncigált magával. Mi a túrónak kell felpróbálni egy
pulóvert? Dehát muszáj, mert nem mindegy, hogy mutat az emberen.
Mondta ő, és beviharzott a próbafülkébe. Mennyivel egyszerűbb
nekünk, férfiaknak, az öltözködés. A csajok talán még kesztyűt is
a próbafülkében szelídítenek magukhoz. Nézegettük a nyári ruhákat
meg a szoknyákat. Muszáj volt azokból is venni, de kiderült,
kevés pénzt hozott magával. Sebaj.
- Csabikám, visszamegyünk Tarhosra, elővadásszuk kedvenc
unokahúgodat, és mivel tudom, a balatoni nyaraláshoz pár ruhát
neki is kell venni, veszek magamhoz pénzt, aztán visszajövünk!
- Csak nem velem - mondtam én, de a kutyát nem érdekelte a
megjegyzésem.
Illetve lehet, ha Csuli ott lett volna, más a helyzet, de a
szerelmem füle botját sem mozgatta. Útközben éreztem a vezetésén,
gondolatban máshol jár, mint az autó. Lillácska éppen valahová
indult, mert pár méterrel elhagyta a házat. Leblokkoltunk
mellette, Csillám közölte az elképzelését. Ennyi tökéletesen elég
volt az unokahugicámnak, hogy változtasson a programján.
Visszamentünk immár együtt a házba a pénzért, aztán ismét irány
Zalaegerszeg. Útközben ők lelkesen társalogtak arról, miket kéne
venni, én meg azon töprengtem, vajon mi különbség van egy 15 éves
lány és a 34 éves feleség között. Itt az eklatáns példa, ha
vásárlásról van szó, fikarcnyi sem. Egerszeg felé jártunk mikor
bátorkodtam rákérdezni, azontúl, hogy homokzsák vagyok, mi a
szerepem a vásárlásnál. Megtudtam, szükségem van két nyári
nadrágra. Fogaim között elmorzsoltam egy "anyád" szócskát. De az
én kis tündérkém mellettem ülve abból mit sem hallott, Lillácska
hátul elnevette magát. Alighanem életem legnagyobb borzalmainak
egyikét éltem át a következő órákban. Kitűnő üzlet, nagy
ruhaválaszték és kevés vevő. Konkrétan két vevő volt és egy
ácsorgó voltam én. Úgy indult, hogy mindketten alaposan
végigvizslatták a ruhasorokat. Közben hol egyik akadt belém, hol
meg a másik. Úgy éreztem, csak azért vezetnek, mert nekem jöttek.
Egymással társalogtak. Hol Csilla mondta a fülembe, amit Lillának
szánt, hol pedig Lilla, amit Csillának akart mondani. Közben
átnéztek rajtam, de testükkel érezték személyemben az akadályt,
és odébb lódítottak. Olyan is előfordult, hogy miután megálltunk,
visszaszaladtunk oda, ahonnan indultunk, mert a másik meglátott
egy csodálatos rongyot. Na jó, tudom én, Csillámnak van ízlése,
hiszen leparkolt mellettem, amit tíz év alatt sem bánt meg. A
ruha pedig nem rongy. Milyen szerencse, hogy csak magamban
aposztrofáltam rongynak. Miután pár ruhaneműt mindketten
felnyaláboltak, irány a próbafülke. Csabit letámasztani a fülke
mellett. Bár felvetettem, mivel nincs más vevő, én is bemehetnék
velük. Gondoltam magamban, eltölteném az időt egy kis matatással,
hiszen másképpen hogy láthatnám, milyen cuccokat vesznek magukra?
Nem, nekem kinn kellett maradnom, vállamon egy retiküllel.
Bentről meg ilyen hangok szűrődtek ki:
- Tudod, Csillus, az a kék ott a harmadik soron, nagyon tetszett
nekem, nem hoznád ide?
Aztán Csillus talált ki valamit, amiért Lillácska szaladt.
Szerintem végigpróbálták az összes ruhát, ami méretben jó volt
nekik. Közben hol egyik, hol másik bújt ki a függöny mögül, és
odavetette menet közben nekem:
- Mindjárt készen vagyunk, ne türelmetlenkedj!
Odajött hozzám kíváncsiskodó szándékkal egy idősebb hölgy.
- Nekem is vak az apukám, de ő ténylegesen semmit nem lát.
- Igen?! Én sem látok semmit.
- De maga olyan ügyesen mozog. Elnéztem, ahogy a kislányokkal
járkál.
Szívembe zártam az öreglányt, ha Csillámat kislánynak látja.
Szövegéről meg eszembe jutott, 1973-ban főtitkár választás volt a
Danuvia kultúrotthonban. Mármint a Vakok Szövetsége élére
választottunk új főtitkárt. Ma is fülembe cseng az egyik
antipatikus sorstárs, aki úgy indította a felszólalását: "azok a
vakok, akik nem látnak ..." Mindenesetre kiderült, az apukája
nemsokára 90 éves lesz, és nagyon betegek a lábai. Szegény vak.
Azért rosszabb a látása, mint az enyém, mert fáj a lába. Ki érti
ezt? Anno, mikor még semmijét nem kértem meg a szerelmemnek,
hiszen nem is tudtam a létezéséről, két alkalommal nyaraltam a
vakok balatonszéplaki üdülőjében. Okos ember más kárán tanul, én
meg a példa szerint butának sem feleltem meg. Ugyanis mikor
először nyaraltam ott, mindössze hárman voltunk vakok az
üdülőtársak közül. Ez önmagában nem lett volna baj, de a többiek
sajnáltak bennünket. Eldöntöttem, soha többé nem megyek. Ehhez
képest két év múlva ismét odaevett a fene, és nagyjából ugyanaz
ismétlődött meg, bár arra nem emlékszem, akkor hányan voltunk
ténylegesen vakok, csak az maradt meg bennem, hogy kisebbségben.
Ehhez képest itt, a ruházati boltban rangom volt, hiszen a látók
olyan vaknak tekintettek, aki lát. Kétségtelen, koldusbot nem
volt nálam, mert vallom: vagy bot vagy látó segítség, de a kettő
együtt fölösleges. Miután a hölgy észrevette magát, nincs kedvem
értelmetlen társalgásba bocsátkozni, távozott. Két percenként
nyitottam fel az órám tetejét, hogy meggyőződjek az idő lassú
múlásáról. De isten velem volt. Kb. úgy, mint a lányok, akik hol
ide, hol oda taszítottak pár métert. Merthogy túlestünk a sikeres
vásárláson. Hurrá, irány a pénztár! Csak a rend kedvéért:
egyenletes tempóban haladunk a bolt másik végébe, mert ott a
pénztár. Hol is lehetne máshol? Az üzletben olyan csend van, mint
a templomban két mise között. Elöl a két csaj megpakolva, egymás
mellett, mögöttük én, vállamon továbbra is egy retikül és
előrenyújtott jobb kézzel egészen pontosan két ujjal megcsíptem
Lillácska pólóját. Nagyokat nem léphetek, mert tuti, a 46-osommal
leszedném valamelyikük lábáról a szandált. Ugyanakkor le sem
maradhatok, mert nyúlik a póló. Így azután kissé előrehajolva,
apró tyúklépésekkel követtem őket. Csillámra hipnotikus hatással
van a vásárlás. Másképpen nem lehet, ha természetesnek vette,
hogy jelenlétében én Lillácska pólóját abalygatom. Bár az
igazsághoz tartozik, miután megálltunk a pénztárnál, akkor tudtam
meg, ki van a pólóban. Csillám hátrafordult, hogy táskájából
kivegye a pénztárcáját, én meg elővettem a bájvigyoromat, a
győzelem reményében. "Az élet szép, tenéked magyarázzam?!" Jutott
eszembe, mert egy orromig sem látó marha vagyok. Olvadtam a
boldogságtól, ahogy a pénztártól való távoztunkban közrefogtak.
Én voltam a szendvicsben a töltelék. Három méter boldogság jutott
nekem. Ugyanis az ajtónál Csillám megszólalt:
- A cuccokat berakjuk a csomagtartóba, és a szomszéd utcában
láttam férfi ruházati boltot.
Emlékeztem rá, nekem nyári nadrágokat kell venni, mondta ő
otthon. Én pedig ennyi év után is imádom a feleségemet. Csak
ennek tudható be, hogy ott a járdán azon minutumban nem
létesítettem vele testi kapcsolatot, megfojtási szándékom
megvalósításának érdekében. "Megálljatok, túljárok én az
eszeteken, hülye csajok!" - mondtam volt magamban. Először is
hátra ültem a kocsiban, és duzzogtam. Azok meg elöl nevetgéltek.
Megtaláltuk a boltot nagy nehezen, mert Lillácska megkérdezte
menet közben egy járókelőtől. Üzletben ő vezetett, Csilla
válogatott. Én meg eldöntöttem, amit kiválaszt, azt megvesszük.
Hármat választott, ebből kettőt kell megvenni. Irány a
próbafülke! Első nadrág, feljött rám. Lehet lehúzni, és próbálni
a másikat! Na mármost, tudvalevő, a fülemmel látok, és mint
ilyennek, egy függöny nem zavarja a látását. Csabi áll a
próbafülkében sötét szemüveggel, melléig felhajtott pólóban, hogy
ne akadályozza a nadrágpróbát a póló, amúgy pedig alul a kis
bugyijában. Nem tudom, mi ennek a ruhadarabnak a neve, mert az
alsónadrág szerepet csak részben tölti be, lévén, ezen nincs
olyan elöl, amin ki lehetne dugni, amit szívesen bedugnék
valakinek, ha hallom, hogy a függöny túloldalán csicseregnek.
Szóval slicc nincs rajta. Viszont varrva vannak annak kontúrjai.
Nagyjából ez az ábra, de ilyenkor ők sem türelmesek.
- Na, jó?
- Jó az egyik - mondom én, és kidugom a függöny szélénél a már
felpróbált nacit.
- Szeretném rajtad látni! - mondja ő függönyön keresztül a
képembe bámulva. Én is szeretném magamat rajtad látni.
Persze ezt csak gondoltam, de nagyon igaz. Az elmúlt tíz évben
hozzászoktam, ha alsónadrágban vagyok, ő pedig húsz centire tőlem
beszél hozzám, izgalomba jövök.
- Itt van, dugom vissza. Vedd fel, és gyere ki a fülkéből!
A férfi, ha eluralkodik rajta az izgalom, akkor is megpróbál
logikusan gondolkodni. Ahol kidugtam, ott dugja vissza. Világos,
szemben állva a függönnyel, kinyújtom a jobb kezemet. A nadrág
meg balról érkezik. Édes kis osztályvezetőnőm! Este, éles
helyzetben, feltettem neki a kérdést:
- Mi lenne, ha bedugnám, és másik nyíláson jönne ki?
Első nadrág ismét fel! Majd hátrahagyva a többi rekvizítumot,
kilibegek eléjük. Éreztem, ez a libegés inkább hasonlít a zsákban
futáshoz, ugyanis szűk volt a nadrág. A második is szűk volt, de
azt a fülkében el tudtam dönteni. A harmadikat viszont mintha rám
öntötték volna. Na már most, szó nincs arról, hogy pajzán
gondolataim látványos formát öltöttek volna, és azért voltak
szűkek a nadrágok. Erről szó nem volt. Fejben összeállt a dolog,
de a mutató továbbra is a záróra közeledtét mutatta. Miután a
harmadik elnyerte hitvesem tetszését, elkezdtem fűt-fát ígérni,
csak ne kelljen keresni egy negyedik nadrágot, mert abba
belehalok. Nem tudom, végül is miért fogadta el a könyörgésemet.
Lehet, azért, mert rájött, ő is szeret engem, de lehet, azért,
mert percekkel voltunk záróra előtt. Az autóban mindenesetre
Zalatarhosig oktatta unokahugicámat:
- Lillácska, ha rám hallgatsz, soha nem mégy férjhez.
- Nagyon megbántad, Csillus?
- Hazudnék, ha ilyet mondanék. De tény, a vásárlás ötletével ki
lehet Csabit üldözni a világból. Amúgy rendes fickó, meg jó
humora van, ha nem zord. Középút nincsen.
- Tudod, a mostani eszemmel nem bánnám, ha majd ilyen férjet
találnék magamnak.
Dagadt a májam, de piszkosul. Az én drága kicsi Csillám a kis
kedvenctől megkapta a kegyelemdöfést. Nem elég, hogy Lillácska
csípi a búrámat, még álmaiban is ilyen férjet képzel el magának.
* * *
Saját - főleg humoros - írásaim:
http://humor-morzsak.5mp.eu
