Elhamvadt beszéd
Egy ideje nem meséltem neked történetekről,
csupán számot adtam viharos kétségekről.
Most újra eléd kerültem,
szemlélődő merengésben elmerülve.
Tétova gondolataim árját suta szavak okozták,
mert reménykedtem egy ismerős szavában,
hogy betűi néhány tárgyról ismeretem hozzák,
ehelyett ott találtam magam üres szavak tavában.
Relikviákat fedtek el vaskos üveg mögött,
ez is ma már csak fényképen függött.
Jó ismerősnek kitártam a virtuális megjelenítőt,
gondoltam, elmondja majd, mi megjelenik szeme előtt.
De csak makogott, mint megriadt hal,
szép, meg színes, fülem ennyit hall.
Elnevettem magam, sietve kérdeztem:
mégis: talán ruhák lapulnak benne?
Hát... öltönyök, meg övek,
még más szép kis öltözet.
Meg néhány apróság, használati tárgyak,
talán könyvek,efféle, míg szem ellát.
Nem tudtam már szóhoz jutni,
vártam, mi fog ebből kisülni.
Színeket hadovál, meg valami fényeket,
hallgatom, várok jobbat, semmit sem értek.
Formákról, anyaga milyensége felől
érdeklődtem én egyre rendületlenül,
hasztalan, tisztább kép elém nem kerül,
rajtam üresség érzése vett erőt.
Hagytam hát a szótengert elhamvadni,
minek újra e fecsegést hallgatni.
Azóta a fénykép is elveszett,
így felőle ma már mást nem kérdezhetek.
Pedig engem sosem zavar,
ha efféle képszerűséget mondanak,
de ez esetben nem volt, csak ismeretlen halmaz,
a fecsegő szájból nem jött egy értékes mondat.
E tényt mégis, hamar elfogadtam,
szikrányi lángolás után már nem haragudtam.
Végül egészen más témát dobtam feléje,
keserű szájízzel e beszélgetésnek ne legyen vége.
A színek, mint betűk felejtődnek,
amint lehet helyükre hangok, formák kerülnek,
ismeretek szálain házak, várak épülnek,
belső képek arcai egymással szembesülnek.
Már elűztem, hogy képi léted ismerjem,
ám szóképek halmazára kíváncsiság él bennem.
Mondd, benned a színek mivé lesznek,
formává, vagy adják magukat ürességnek?
Nekem a hangszínek minden világról mesélnek,
ők mind számomra színekkel telt élet,
rólad is ők alkotnak örök képet,
még, ha könnyeket szórnak is viharban, fázós szélben.
Azt kívánom, mikor kéred,
mindig legyen, ki formává tesz sok képet,
szavakba önti elevenen, mit el nem érhetsz,
mindazt mi elúszik kezedtől, hangodtól távoli térben.
2016. január 22.
