Elméletek
Elméleteket gyártok én,
S bennük már semmi remény.
De én hiszek bennük mégis,
Talán megsegít az Isten is.
Ma este találkozik a másik lánnyal,
Hozzá megy egy szál rózsával.
Megkéri utoljára, hogy szeresse,
Megkéri, hogy meg ne vesse.
S a lány sír majd, s szereti,
Én meg megpróbálom elfeledni.
Istenre bíztam a dolgot,
Megoldja majd a gondot.
El fogok keseredni érzem,
De talán túl élem.
Nem tudom mi vár rám még,...
Hát ennyi nem elég?!
Helyzetem kilátástalan,
Úgy érzem mindennek vége van.
A kártyavár összedőlt,
S én vagyok aki összetört.
Vége van mindennek... Elvesztem!
De én Őt még most is szeretem.
Azt hiszem. Érzem! Tudom!
Hisz, ő minden álmom, gondolatom.
Nem tudok koncentrálni, figyelni,
Az órán itt ülök, mégsincs itt senki.
Üres a szék amin vagyok, üresen áll,
Csak a testem látható, a lelkem messze száll.
Ülök: kérdeznek, s nem felelek;
Egyszer véget ér, s elmegyek.
Bebarangolom az egész világot,
S közben csak reá gondolok.
(Pest, 95. 05. 23. kedd)
