Elmélkedés
Egy teraszon ültem, előttem pohár,
Benne hegyvidéki vörösbor,
Képzeletemben ledőlt minden határ,
Valós szavakról lehullt a por.
Borom mellé kenyér lett gondolatom,
Letisztult énemtől hófehér,
Magamba szállván figyelve olvasom,
Amit egy belső hang tőlem kér.
Mint Szentmise-áldozat könnyedsége,
Oly légiessé vált mindenem,
Elvegyült a borral lényem egésze,
S magamat már nem is keresem.
Mennyei a bor, nem sok és nem kevés,
Zúdul bensőmben szétáradva,
Elragad magával az elmélkedés,
Nem figyelvén világi zajra.
Kenyér-gondolataim borba mártom,
Rám mosolyog az Isten-szülő,
Mi jót kaptam, két szín alatt áldozom,
És nem leszek már soha önző.
2013. január 24.
