Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Elmentek

(Karácsony)

Üres a ház.
Tompa csönd.
Még Mircike is halkabban jár.
Úgy döntöttem, leírom az elmúlt 5 nap zanzáját.
Körülbelül 3 hete, hogy kitaláltam, hogy az előző leveleim egyikében mellékletben elküldött fényképeken szereplő daráltkekszből készült hóembert, és a szervesen hozzá tartozó görögdinnyéket, el kellene készíteni. Ehhez segítségül hívtam Katát.
Elolvasta a recepteket, és a dolog már el is volt döntve.
Innentől Ő már megszervezte, hogy 1 nappal korábban jöjjön le, hogy a Dinnyés Miklós a maga fizikai valóságában is létre jöhessen.
Ennek eredménye képpen '22.-én délelőtt a már többek által jól ismert vonattal meg is érkezett.
Na most, amikor is nem akar puszit adni, és érdeklődök az elfogadhatatlan indok után, kiderül, hogy a Lelkecském dög náthás. Konkrétan alig lát ki a fejéből.
Atyai szűm azonnali Aspirin-C kúrára, és kötelező fekvésre ítéli.
Ezzel indult a karácsony! Egykis bacilus vadászattal.
Azért '23.-án reggel, úgy 11-kor, már egészen emberi formátuma volt a Csajnak. Kellett is, mert a nagy műnek még el kellett készülni, és a Család maradéka este érkezik.
Az alapanyagokat már a szomszédasszonnyal jó előre beszereztettem.
Tehát: festés, ízesítés, gyúrás, formázás, falás.
Valahogy az ebéd érintetlen maradt.
A nagy mű, még farigcsálás közben felveszi a Miklós nevet. Majd elkészülte után, a mellette álló dinnye kupacról, megkapta a nemes, Dinnyés család nevet is.
Örömködés, fényképezés, és már kérdi is a lyány:
- Hova dugjuk, hogy meg ne találják. Halk köhhintés után megjegyzem, hogy épült itt hátul egy 40 négyzetméteres épület.
Talán elfér benne.
Elfogadja a javaslatot.
Aztán megint egy kis láblógatás, forraltborozás,
...
Este 8 óra felé befut a maradék is.
Nem kis örömömre azonnal kiderül, hogy a forralt bor milyen remek ötlet is volt.
Ugyanis Ági sem akar puszit adni, és mikor végre szavát veszem, már hallom is a jól ismert dudogást.
Még szerencse, hogy az ünnepek előtt vettem egy 20 db-os Aspirin-C-t.
Nem is maradt más hátra, mint egy kis vacsi, és az alvás.

'24.-én egy gyenge közös ébredés, és tömeges bepisilés, a fürdő előtti sorbanálláskor.
ÉÉN megúsztam, mert nekem rendelkezésemre áll az egész kert.
Némi veszekedés, és lökdösődés árán, ki is jutok, még időben.
Nem sokkal később indul az új perpatvar, a konyhai férőhelyek ügyében, reggeliileg.
ÉÉN persze ezt is megúszom, mondván, hogy inkább nem vagyok éhes!
Azt persze csak később vették észre, hogy addigra ÉÉN már elloptam két tepi pogit. Hi-hi-hi.
De hát ki látott már karácsonyt, veszekedés nélkül.
Nem is maradt más hátra, mint:
Anyukának, a sürgés-forgás a konyhába,
Apukának, egy derekas begyújtás a cserépkályhába,
a Gyerekeknek, meg a karácsonyfa állítás.
És lőn!
Ebéd finom, a tűz meleget ád, és a fa is fel van díszítve.
Az idősebb korosztály számára eljött az idő, a kaja kómához, és az ifjúság számára meg egy kis számítógépezéshez.
Nálunk a Jézuska délután 6-kor szokott jönni. Most is pontos volt.
Becsöngetett.
Ajtó nyitás.
Nézd csak!
De hiszen ez a Csabi! Az unokatesó!
Sebaj. Szenteste akkor se dobunk ki senkit. Beengedjük, majd kis csengettyű hangját halljuk. Jézuskázunk. Örömködés. Majd váratlanul pánikszerű zabálásban törünk ki.
Később Csabi beavat a nagy titokba, miszerint vidrák laknak a Nemeshíd alatt.
Na, az ifjúságnak több se kell, cipő, sál, sapka, télijocó, zseblámpa.
Szerényen elárulom Nekik az ÉÉN nagy titkomat.
- Tudjátok, már 5 éve, hogy megvakultam, és azóta a zseblámpákat sem tömtem halálra elemekkel.
Végül találtak egyet, amelyik működik.
Neki lódultak, a nagy felfedezésnek.
Mikor visszaérkeztek, kicsit a felfedezéshez képest túl halkan mondják, hogy csak félsiker.
Vidrát ugyan nem láttak, de rókát igen.
Hűha! veszett róka!
De nem. Csak Borika egésznapi étlapja , a hídon keresztben szépen elrendezve.
Fog ez menni! Már a '3. a sorból.
Ígyaztán mivel a társaság dögrováson van, abba maradtunk, hogy az éjféli misét shifteljük jövőre.
Marad az alvás.

'25.-én teljes punnyadás.
Még a szokásos reggeli fürdő előtti sorban állás is elmaradt.
Köszönhetően, az ébredési idők ésszerű megszervezésének.
Aztán ilyen volt az egész nap.
Főzés, társasozás, fűtés, ebéd, kajakóma. Délután 3 filmet kellett megnézni, a különböző tv-kben.
Szerencsére, valószínűleg senki nem vette észre, hogy miközben nézem a műsort, ordítva horkolok. Azért minden mozi után lezajlott a beszélgetés:
- Apuka! Tetszett?
- Hógyne fiam! Már várom a következőt.
Este, az utolsó után már ki sem keltem az ágyból.

'26.-án, azonban már egy kicsit mozgalmasabb napnak néztünk elébe. Vártuk a,
...
Na nem a megváltót,
...
Hanem a Lacust, aki beígérte magát ebédutánra.
Borika, hajnali fél 10-kor, csipás szemekkel előkúszott az ágyából, mondván, hogy Lacus telózott, hogy már 11-kor ide fog érkezni.
Addig viszont megreggelizik, és lefürdik.
Ok.
10 óra.
Anyuka öltözködik a szobába, Borika pedig még cincálja a gránátalmáját.
Anyuka megjegyzi, hogy megérkezett a lacus!
Na, a két csaj eltűnt, mint a büdösség!
Úgyhogy ÉÉN fogadtam Lacust.
Rögtön rá is kérdezett, hogy hol vannak a lányok?
Mondtam Neki, hogy 2 öltözik, 2 meg még alszik.
Aztán második rémületünkben, azonnal toltunk 1-1 felest, és jól eldumáltuk az időt.
A másik NEM, lassan-lassan szivárgott elő, a megfelelő sorrendben.
Az igazi meglepetés persze Anna volt, a maga duda fejével, eldugult orrával, és a begyógyult szemeivel.
4-ből 4! SzépNem?

Ebéd után, pihi helyett azonnali DVD nézés. a második nyál mozi után elkezdtem kicsit zsörtölődni.
Erre a harmadikat a TV-ben kellett végig szenvedni.
Ezt már komoly bealvással toroltam meg.
Mikor éjjel 11 körül felébredtem, a következőt tapasztaltam:
- Anyuka a konyhában a lap-top-ján DVD-t néz,
- Lacus az egyik szobában játszik a lap-top-ján,
- Anna a klotyón, alap-top-jával, Kata az ágyán a lap-top-jával, és egymással chat-elnek,
- Borika is az ágyában a lap-top-jával játszik.
Ha a családhoz akartam tartozni, nem volt más hátra, le kellett ülnöm a gépemhez, és legalább átnézni a leveleimet.

'27.-én reggel végre kipróbáltuk a Jézuskától kapott vadonat új magyarul beszélő vérnyomásmérőmet.
A hülye állatja! Hát ez tényleg beszél!
És ráadásul oroszul!
És azt mondja: 220/120, pulzus: 114!
Ez szép ajándék volt! Igazán.
Ettől persze még feljebb akart menni a vérnyomásom, de már nem volt hova.
Aztán végre sikerült megszólaltatni magyarul. Kissé lejjebb nyugodtam. Majd bevettem a szívgyógyszeremet is, És így már teljesen tisztán, érthetően hallottam, amikor elmondta, hogy 151/99, pulzus: 101.
Ha nem is tökéletes, de legalább még élek, nem úgy, mint az előbb.
Ebéd után még egy kis takarítás, bepakolás, és ki-ki indult a maga dolgára.
Elmentek.
Üres a ház.
Tompa csönd.
Még Mircike is halkabban jár.

doboz alja
oldal alja