Elmosott idők
Ismét eljött a nap,
melynek a történelem árnyékot vetett,
melyből minden évben
vannak, kik bújnak félelmes árnyékba,
mások feledni gondtalanul kívánnak,
s akik árnyék mellé villanó fényt, hangot csalnak.
Számomra most az idősík
darabokra hull, mint értékes törmelék,
nem hallom, hogy zakatol
az állhatatlan, konok időkerék.
E reggelen régi idők dallama,
száll, zeng belé kábel húrja,
közben drága énekesünk hangja
gondolatként kúszik a klaviaturába
Régi sorstársak versei
pontokból formálódnak vonal alakzatba,
mellette kinyilvánítókk szavai
hangokon, papíron, billentyűkön áradnak.
Titkos énekek sorai
tétova furulyán zengenek,
némán elrejtett kezek
pontokból fohászt zengenek.
Ez órában csak kimondatlan gondolat,
mi hírdeti éneked, feledhetetlen szavad,
mégis izgalomban él vidám szívem,
mert angyaldalnokért némán is hű a szeretet.
2014. Január 20.
