02. Előszó helyett
No de lapozzunk vissza a krisztus előtti időkre.
Családom felmenő ági rokonságában nagy múltja van a katonai pályának.
Anyai nagyapám már az első világháborúban jeleskedett a fronton, mint kadét.
Később a 196 cm-es magasságának, és az általa beszélt 5 nyelvnek köszönhetően, a királyi testőr gárdában is lerántott két évet, százados úrként.
Aztán befejezte tanulmányait a jogi egyetemen, és passzióból megszerezte a kereskedelmi és pénzügyi diplomát is.
Feljutott egészen az Angol-Magyar Bank magyarországi igazgatója pozícióig, amikor is ki bírt törni a második világháború.
őrnagyi rangban ismét kisétált a pokol tornácára.
Később a nagy büdös kommunizmusban mindezt úgy jutalmazták meg neki, hogy nem kapott sem munkát, sem nyögdíjat, sőt még a gyerekeit sem engedték egyetemre, mint "osztály idegeneket."
Gyerekeit, úgy is mint Anyámat, és a nagybátyámat.
Nándi, a nagybátyó először elment Recskre csereüdülésre, mármint az eddigi polgári családi életét felcserélhette egy gyenge kis haláltábori életre. Mindezt pusztán csak azért, mert amikor kijöttek a gimiből, megáltak négyen beszélgetni a Villányi úton, és 3 fő felett ez akkoriban csoportosulásnak számított.
Éjjel 2-kor már ültek is a rabomobilba.
Három év elteltével négyük közül Nándi jött haza egyedül élve.
A többi mind ott pusztult a málenkij roboton.
Ennek fejében már a '60-as évek végén megengedték neki, hogy mégis egyetemre járhasson, amit persze vörös diplomával végzett el, munka, és család mellett.
Mivel a Mutter a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott, mint Tanszéki Főadminisztrátor, Őt meg kötelezték a Foxi-Maxira.
A fiatalabbak kedvért ez a Marxista egyetem volt, semmit mondó anyaggal, de legalább kommunista szemlélettel.
No ugorgyunk.
Akkor jöjjön az Apai ág.
Nagyfater sosem volt katona, hiszen Ő már gyárilag MÁV-osnak született, és háborúban a vasút stratégiai feladat.
Megúszta?
Vagy inkább rosszabb?
Nem tudom.
Ezzel szemben Apu, aki ugyan szintén MÁV-os volt, de mint érettségizett órabéres, a MÁV szimpatikusokban, mint vadászkürtös, nem úszta meg a másodikat.
Ő is valami hadnagyi rangban vitézkedett egészen Szibériáig, ahol is megnyert egy SZOT üdülést a gulágon.
Aztán úgy 4 év után megmutatták Neki, hogy arra van Magyarország, szabad vagy, takarodj haza.
És haza gyalogolt.
Hogy hol kapcsolódik a két történet?
Ott, hogy mielőtt Apu a MÁV kötelékébe tartozott, az Angol-Magyar Banknál dolgozott, irodakukacként.
Egy alkalommal megismerte a Nálánál 16 évvel fiatalabb kicsi leánykát, a Diri lányát.
Kedvesen eljátszadozott vele, majd jól elfelejtette.
Amikor végre haza csavargott Szibériából, persze Auschwitzon keresztül, megpróbált munkát keresni.
A MÁV-hoz nem akart vissza menni, Így hát felkereste a Bankigazgató Urat.
Szomorúan tapasztalta, hogy ott munka miatt semmi keresnivalója sincs, de teljes döbbenettel tekintett a mennyeien gyönyörű fiatal lányra, akiről nem akarta elhinni, hogy ez az a szöszi, seggig érő copfokkal rendelkező pici lányka, akit a háború előtt ismert meg.
Első rémületében azonnali földbegyökerezés történt, ott helyben az első emeleten.
Az igéző, (Nagyi korában inkább gülü, Bazedovos), szemek hamar szerelemre gyújtották.
És bár először vissza ment a MÁV szimpatikusokhoz, majd elvette Bátyám Anyját, azért a szempár, az szempár.
Mikor átkerült a rádió épp akkor alakuló zenekarába, és területileg közelebb került a szempárhoz, előbb-utóbb derekasan elvált, és elvette feleségül, az első emelet legszebb lányát.
És most figyu!
Most lesz csak izgi, mert most jövök ÉÉN a képbe!
Gyakorlatilag ketten tartották el az anyai nagyszülőket, magukat, és Gábor bátyám után is fizetni kellett a tartásdíjat.
De hát mégis csak a közös gyerek az igazi.
De. Ennyi?
Ugyan is ÉÉN nagyvonalúan előre engedtem a Nővéremet, ami majdnem az életembe került.
Mikor Klári után szabadon a Mutter ismét bekapta a legyet, ÉÉN már fölöslegesnek lettem minősítve.
Majd hosszas győzködés után Apu elérte, hogy nekem is adjanak egy esélyt.
Így köszönhettem rövid időn belül már másodszor Apunak a földi létemet.
...