Eltűnt szavak
Ismét levelet firkálok neked,
de még mindig üres a szavak tengere,
nem bírom gyakorolni a tartalmas beszédet,
alíg hebegem-habogom törékeny mesémet.
Talán egyszer bepótolhatom esetlenségem hibáit,
az elvesztett szavak betűit,
mindent, miről fagyott hallgatás köt gúsba,
s mi miatt dallamsorok esnek feneketlen kútba.
Nem tudom, miféle gátlás ez bennem,
de jól tudom, célom nem feledhetem.
Rejtély, talány e kóros elveszett elem,
mely okán kegyetlen játék akaratlanul terem.
Ám, semmiképpen se félj,
hisz kitartásomon pálcát nem törhetnek,
kedvet, erőt meg nem szeghetnek,
hitemet pedig soha el nem veszthetem.
A halovány kezdet romjain
felfelé kell lépdelni a lélek-kötél ágas-bogain,
mikor reánk fagynak jég óriás darabjai,
szólítanak zordon, éneklő hegy szikrázó csúcsai!
2015. augusztus 21.
