Emlékek emlékezések
Minden ember életében fontosak a kapcsolatok, ezek lehetnek rokoni, baráti vagy csak ismerősi szinten .
Az élet sajátossága, hogy Minden kapcsolatnak egyszer vége szakad és ha ez váratlanul következik be, akkor nagyobb terhet jelentenek. Ilyenkor sok ki nem mondott, ki nem beszélt gondolat marad bennünk, melyek mélyítik az űrt, ami keletkezik. Ezek az el nem varrt szálak, melyeket fel kell dolgoznunk , el kell varrnunk.
Az emlékezés nagyon sokat segíthet a feldolgozásban.
Szabadon kell engedni az érzéseket az emlékezések alkalmával és sokat segít , ha az ilyenkor születő gondolatainkat leírjuk, Kiírjuk magunkból a gyászt.
Megjegyzem ezek az oldások már csak nekünk fontosak, nekünk kik itt maradtunk, mert a lélek számára ezeknek már nincs jelentősége, nekik nem szükségesek a szavak, mondatok.
Az itt következő írásaimmal két elvesztett barátra emlékezem , na és egy tragikus eseményre.
Három évvel ezelőtt szinte egyszerre értek ezek a hatások, események
Marika ( fettik mária) és Kati ( Erhartné Dr Molnár Katalin) az a két jó barát és munka társ kiket akkor vesztettem el . Mind ketten vakok voltak és együtt dolgoztam, dolgozhattam velük a közös ügyünkben, a vakügyben.
