Emlékek nyomán
Már vége ...
Álom volt talán ...?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
A földön, hol csak járhatok,
Emlékeinben úgy tűnik nekem,
Mennyei fényár ragyogott.
Ma álom ez.
Tündéri s eleven.
Ma már nem úgy van, mint egykoron.
Most forduljak bárhova ...
Sem éjszaka, sem nappal
Látni azt többé már nem fogom.
Az utat most sötétben keresem.
Botom vezet hol járhatok.
De létem nem álom s feledés ...
Nem fénytelen,
És nem teljesen emléktelen.
Csillaga bárhol is ered,
Valahol mindig fény dereng.
Mit láttam egykor, nem álmodom.
Azóta is e föld az otthonom.
Hála az emléknek és a fénynek!
Hála a szívnek, hogy úgy zakatol!
Hála minden félelemnek s örömnek!
Nékem egy alja kis virág is adhat
Oly gondolatot,
Ami mélyebb, mint a könnyek.
