A honosítás emlékére 2012. július 21. Magyarország, Géberjén

 

Rózsa Dezső: Eskü

Hazám! Te mindig drága hon!
Ajkamon a te zenéd dalol,
Szavaid szívemhez érnek,
Hívői e nemzetségnek.
A hegyek amik átölelnek téged,
Tágítják a messzeséget,
S megteremtik lelkem álmát.
Szívemből áldalak örök Kárpát!
Vizeid hűsítik lelkemet,
Napfényed öleli testemet.
S ha a rónán a szél csöndben bóklász,
Téged ringat arany kalász.
Testvér vagy Magyar,
Bárhol is élsz-e földön,
Szemembe nem az eső ad könnyet kölcsön,
Itt vagyok otthon,
S szívemben itt a hon,
Ahol a gólya él, s a pacsirta dalol.
Esküm ezé a földé itt,
Engem a Magyar szó dalolni így tanít!
Itt erős a kézfogás ereje,
S a szó, itt a lélek esküje!
A történelem itt őrzi álmát,
S itt vetette le örök jármát  a magyar,
hisz békét, házat, s hazát akar.
A népet semmi nem választhatja szét,
Míg fölötte a csillagos ég,
Imája innen száll a mennybe,
Övé ez a föld ma és holnap,
Mindörökre! Ámen!

 

 

....................................                                                 ....................................

Sz.-Sz.-B. m.-i Közgyűlés Alelnöke                                                                  Polgármester