Épp egy éve
Anyám, ki oly sok kenyeret sütött,
S foszlós kalácsot, apám ha keresett,
S a kereszt jelével szelte meg ezeket,
Szegény - egy éve feketébe öltözött.
Anyám, ki énrám sohasem ütött,
Nevelt, ha kellett, s dicsért, ha lehetett,
S a léptem is óvta, oly féltőn szeretett,
Szegény - egy éve temetőBe költözött.
Anyám, ki egykor kenyeret sütött,
S örült a lelkem, ha énrám nevetett,
S élni, bár nehéz volt, mégis úgy szeretett,
Szegény - emléke, míg csak a fia él, örök!
