Erdély békessége
Havasok szikláin megpihent a szemem,
És tiszta nyugalomban örvendett szívem,
Nyugodott lelkem egy varázslatos tájon,
Teljes valóm átsuhant Erdélyországon.
Ott kezdtem utam, hol Wass Albert vadászott,
S igaz mondákat könyvekbe megálmodott,
Mikor a Nap megpihent az Istenszékén,
Lángoló koronával hegyek tetején.
Csodától bódultan felmentem egy szirtre,
Vetettem magam a Maros hűs vizébe,
Porcikáimban mézédes élvezettel,
Szerelmeskedtem az erdei Tündérrel.
Szívemet szívének ajándékba adtam,
Ajkához érintém csókra szomjas ajkam,
Átölelte testem finom karjaival,
Gyógyította bensőm földöntúli dallal.
Fenyőillatú szerelme szívembe szállt,
Hol féltő, szerető oltalomra talált,
Hűséget esküdve gyűrűt adtam Neki,
Szerelmét hű szívem holtomig kíséri.
Égi határig szól szívből jövő dalom,
Szerelmem szívének ritmusát hallgatom,
Együtt énekeljük Erdély örök dalát,
Fennhangon zengjük a székelyek Himnuszát.
Hegyeken, völgyeken vezetett nászutunk,
Istennek egymásért mindig hálát adunk,
Fenséges fenyvesek, büszke tölgyfaerdők,
Legyetek áldottak, ti életet termők,
Hogy Észak-Erdélytől le a Mezőségig,
Békesség legyen velünk az öröklétig,
Szerető szenvedély uralkodjék bennünk,
Szeretet zenéjét muzsikálja szívünk.
Isten áldjon meg Kárpátok magaslata!
Szirtjeitek, mint megannyi templom tornya,
Úgy vigyázzák a völgyek szentséges csendjét,
Óvják, védelmezik Erdély békességét.
Erdők tisztásain őzikék, szarvasok,
Velük legelésznek csörtető vadkanok,
Méltósággal cammognak vadászó medvék,
Lépteik olyanok, mint sejtelmes árnyék.
Vadmacska és hiúz cserkészi zsákmányát,
Bükkös rengetege bújtat farkast, rókát,
Minden lény hallja a madarak énekét,
Büszke sasok vigyázzák Erdély kék egét.
Éjszaka urai; baglyok, denevérek,
Bántani titeket halálthozó vétek,
Nesztelen repüléssel suhanva szálltok,
Léteteket övezik sejtelmes titkok.
Tiszta források, zúgó patakok, tavak,
Bennetek ezüstként csillognak a halak,
Életadó vízzel öntözitek Erdélyt,
Medreitek mélyén őriztek sok rejtélyt.
Mondák, legendák, regék hazája e föld,
Minden meséje, verse, dala örökzöld.
Lehet csodálatosabb hely a világon?
E kérdésre válaszol Tamási Áron.
Erdély csodáival betelni nem lehet,
Hol szeretetre szeretet a felelet,
Tanúm erre minden rímbe foglalt álmom,
Ezen álmaimat örökségül hagyom.
Fogadja a világ lelkem üzenetét,
Teremjenhát Erdély boldogságot, békét,
Áldás járja földjét örökkön-örökké,
Veszedelem, gyász ne érje soha többé!
Fogadóban ébredtem álmaim után,
Egy illatos nyári nap piros hajnalán,
Zöldellő völgyekből hűs szellő fújdogált,
Szobám ablakában ébresztőt muzsikált.
E mennyei zenét bűvölten hallgattam,
Erővel töltött el a misztikus dallam.
Pálinkával kínált egy székely leányka,
Csókomat leheltem fehér homlokára.
Várak, kastélyok ősrégii falainál,
Hős emlékezet pihen, az idő elszáll,
Jusson eszünkbe és elmélkedjünk mélyen:
Magyar, nefeledd el, mit bízott rád Isten!
Szeretet a világnak, az Égnek áldás,
Krisztusi szeretetben nem lesz elmúlás,
Melyet Erdély kapott örök ajándékul,
Szolgáljék ez nekünk tanúbizonyságul.
2011. december 26.
