Eriszd el a hajam!
Tegnap, vagy talán már ma, volt aztán eriszd el a hajam.
Készültünk a Nagy kitolásra, azaz Apuka Fakocsma látogatására.
Az utolsó pillanatban hirtelen telón bejelentkezett az unokaöcsi, az alig 190 centis, és 95 kilós, 25 esztendős piciny.
Legalábbis nekem, és a szüleinek piciny, hiszen ÉÉN már 1 hetes korában a karjaimban tartottam, és dajkáltam.
Sőt, a Borikának tejtestvéréről beszélünk.
Áginak nem volt túl sok teje, és Titike, Peti édesanyja felajánlotta, hogy szívesen ad friss anyatejet,merthogy Ő napi fél liter tejet ad le az anyaközpontnak.
Akkor inkább maradjon a családban.
Tehát 88-ban naponta jártam a Királyba, leánykori nevén a Majakovszkijba, azért a 3 deci friss tejért.
Szóval Peti telózott, hogy nagyon sürgősen át kell ugrania Mária alsóra.
Lacus el is kérte Ágitól a kocsit, és már indultak is.
ÉÉN meg jelentős felháborodásomban elrendeltem az azonnali Fakocsma látogatást.
Mire elindultunk, mármint Ágival, mert az ifjúság szolidaritást vállalt Lacussal, addigra Lacus is majdnem hazaért.
Útközben utol is értek minket.
A Fa kocsmában meg próbálták kérdezni, hogy mit is innék, de mire kicsalták belőlem a választ, Évike már ki is töltötte.
Engem elhelyeztek valami árnyékos placcra, majd jóízűen elkezdtünk pletyizni.
Mikor Lacus végzett a barna bambiával, elkezdett panaszkodni, hogy Ő inna még egyet.
Mondom Neki, hogy:
- Nyugi, nyugi, Évi mindjárt hozza az ÉÉN második rigómat, akkor majd kérhetsz még egyet.
Erre a csajok kiröhögtek, mondván, hogy mi az, hogy majd az Évi hozza a másodikat.
Mondok Nekik, hogy csak figyeljetek.
...
Alig 1 perc telt el.
Az Évi hozta a második körömet.
Döbbent csend lett.
Mondok:
- Látjátok?
Így működik egy jó korcsmáros.
Beszélgetés közben kiderült, hogy az uncsitesó mindössze 2 l páleszért ugrott el Mária alsóra.
Mire rászóltam a gyermekre, hogy és mégis hol van a fuvardíj?
Mármint az a fél litykó pálesz?
Hát Ő olyat nem mert kérni.
...
Hülye vagy fiam!
Pedig az jár az ingyen páleszből.
Nem sokkal később megint megtörtént, ami a vakos bulin.
Na nem a Grippen jött meg, hanem a Fakocsmából kétfelé indult el a kis csapat.
Engem Kata haza tolt, a többiek meg lementek a pocsolyára.
Mindez történt úgy 6 óra körül.
9-kor már aggódtunk Katával, hogy mi is történhetett velük?
Fél10-kor Anna telózott, hogy már a vonaton vannak.
Ezzel kezdetét vette a nagy család egyesítés.
Pár perc múlva jelentős daj-dajozás hallattszott az utcáról.
Bármíly hihetetlen, ez az ÉÉN családom volt.
Hazafelé ugyanis benézztek a Petiékhez, követelve a fuvardíjat.
Hát be is rúgtak tőle, mint az albán szamár.
Ekkor éreztem, hogy pattan a buli.
Anna már kellően idegesen telózott másodszor, hogy Anya ugye kiáll a kocsival, hogy az Ő batyujukat haza hozza.
Mondták a gyerekek, hogy erről szó sem lehet, de majd biztos kimegy elébük valaki.
Mi addigra már megbeszéltük, hogy éjfélkor engem is kitolnak a vasútállomásra.
Na erre a hírre beállított Petike, a már sokat emlegetett pálesztől nem teljesen szárazon.
Rögtön szóvá is tettem, hogy:
- Szerinted a benya ingyen van?
És ekkor ért a narancs ízű meglepetés.
Merthogy szerinte sincs ingyen a benya, ezért hozott is egy kis páleszt.
Remek!
Anya!
Hozz poharakat!
Mire Petike csörgött valami keveset a szütyőjében, és elővett vagy 6 poharat.
Mit mondjak.
Kész lettem.
Minden esetre koccoltunk.
Aztán koccoltunk is egyet.
Majd befejezésként koccoltunk még párat.
Háromnegyed 12-kor elindultunk az állomásra.
A hangulat már derekasan emelkedett volt.
Kicsit talán énekelgettünk is ezt-azt.
Megérkezvén, azonnal ki gurultunk a peronra, ahol tessék vigyááázni, mert a második vágányra szerelvény érkezik a Déli pályaudvar felöl.
...
És érkezett.
Ez volt az utolsó vonat.
Legkevesebb 100 ember szállt le, csak itt.
Az enyémek mondták is, hogy nem látják Annáékat.
Erre halkan el kezdtem cirbegni, hogy aszondja:
- Anna.
AAANNAAA!
Ezen felbuzdulva a többiek is elkezdték hívogatni az újonnan érkezetteket.
Persze elvitte a hangot a tömeg zaja.
ÉÉN meg emeltem a téten, és teli torokból beleüvöltöttem az éjszakába a kölök nevét:
-AAAAAANNNNNAAAAAAA!
Pillanatra megálltak az emberek, hogy megnézzék a Dervist, a fotelben, majd Anna felismervén, hogy ÉÉN is ott vagyok, szintén elordította magát, hogy:
- AAAAPAAAA!
Mivel Ők az utolsó kocsiban voltak, mi meg a mozdony mellett kiabáltunk, ezt a párbeszédet még vagy 10-szer megismételtük:
- AAANNNNAAA!
- AAAPAAA!
- AAANNNNAAA!
- AAAPAAA!
- AAANNNNAAA!
- AAAPAAA!
De Anna, hogy fokozza az előttünk pergő film drámáját, hirtelen ötlettől vezérelve ott hagyta Gábort a rohadt nagy bőröndökkel, és tárt karokkal elkezdett futni felém, a zsúfolt pályaudvaron.
A közönség is átérezte a család egyesítés megható pillanatát, és utat engedtek az elveszett leánynak, aki végre évtizedek után megbocsátott elzüllött édesapjának.
Közben folyamatosan kántáltuk mondókánkat.
Megtörtént a nagy pillanat.
Anna belém rohant gyorsvonati sebességgel, hogy kishíjján feldöntött.
A levegőben halk, lágy zene szólt, piros szívecskék röpködtek körülöttünk, majd a hálás közönség csöndes sírdogálás közepette hangosan tapsolni kezdett.
...
Ekkor Petike, a jó érzésű közénk állt, és elő vette a hülye poharait, és töltött.
A tömeg meg erőst zokon vette, hogy nekik bezzeg nem jut a jóból.
Ezután az egész nagy csacsika család haza kísért engem.
Mondjuk többen csak azért vállalták be a tolásomat, hogy tudjanak valamire támaszkodni, mert rogyadozó lábaik már nem igen voltak teljes mértékben használhatóak.
Részemről az azonnali ágytámadásban leltem örömömet.
Kóma.
K Ó-val győzött a pia.
Reggel 5 körül megriadtam, és azt vettem észre, hogy a másik klotyón is ökölődik valaki.
Rákérdeztem, mire Kata közölte, hogy Ők most jöttek haza a faluból.
Na mondok magamban, elég jól bírtátok, ahhoz képest, hogy éjfélkor már jártányi erőtök se volt.
Most meg indul a húsleves, pacal parti.
Mármint a leveske a konyhában rotyog lassan, a pacál meg természetesen kint, a borgácsban.
Megyek is kevergetni.
