Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Eriszd el a hajam, a Lápon

Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!

Az egész úgy kezdődött, Tisztelt Bíróság, hogy visszaütöttek...
Elmondanám az elmúlt hétvégémet, ha érdeköl még Walakit.
Valamikor, réges régen, tán máá 3 hete is, a mi Bunbi Urunk, némi kényszer hatása alatt, megemlékezett a százezredik szülinapjáról.
Ezt tettük mi is, a hétvégén.
Eredetileg, a kedvese, a Lizácska, már csütörtök délután elindult volna, az nagy büdös Németországba, hogy tovább gyömöckölje a döglött féldisznókat.
De mit tesz Isten, és a párt, még csütörtök reggel ollan fájdalmakra ébredt szegényem, hogy inkább elmentek a klinikákra, kivizsgálásra.
Kiderült, hogy a bajság nem is ollan kicsiny, mint az még elviselhető.
Azonnali lórúgáskúrába kezdtek a dokik, és persze nem engedték utazgatni.
Hát akkor viszont máá igazán hadd gyűjjék le Ő is a hétvégén.
Péntek délután, annak rendje, és módja szerint, el is érték a fél hármas közvetlen buszt, amivel fél 5-re ide is értek a Templom térre.
Hugi, már csütörtökön ide érkezett, mert az Ő napja úgy volt időzítve, hogy fölmegyen Pöstországba, még csütörtökön, kihordja Lizácskát a buszpályaudvarra, elintegetik, és aztán Bunbival együtt érkeznek ide pénteken.
No, akkomáá ha lúd, legyen dagadt, máá csődörtökön megjelent nálamnál.
No máár most Bunbi Urunk, megrendellette az nagy öhönt, szombatra, persze szigerúan borgácsban.
Ha úgy jobban ösmért, akkor légyen slambuc, vagy még az öreglebbencs megnevezését ösmérem az éteknek.
Ám légyen, de mégis mit is étkezzünk még péntökön?
Péntek délelőtt álldogált a nappaliban, és bámult a kertbe.
Mögállapította, hogy rendbe kell tennie, mert már megint elgazosodott, Ágnesemnek meg csak nagyon részletekben van reaja ideje.
Oké, jo.
Tedd azt.
Erre a homlokára csap, és felkiált:
- Csollányleves!
(Csak a gyengébbek kedvéért: csalánleves.)
Szóval, meglátta, hogy a birtok bal hátsó csücskében egy elég komoll csollányos tanyááható.
Mondok Nékije, hogy ÉÉN még ollanot sohse, de légyön, egy életem, egy halálom.
Ezzel ki is rohant, mint Zrínyi, és leszedett egy nagy maréknyit.
Béhordta, és lecsípkedte a leveleit.
A szárát meg eldobta.
Közben elmesélte, hogy nem mindíg éltek fényesen, és ollankor sok csollányleveskét készített, a 4 gyerekének.
Lévén, mind csajok, ment is Nékijek a zöld kaja.
Szóval, a leveleket a mosogatóban átal mosta, majd föltett főni egy fél litykó vizet.
Amikor már rotyogott, akkor bééla szórta az előre alaposanfelaprított levélkéket.
Ezzel le is lett forrázva az anyag, és már nem csipott tovább.
Addigra azonban, a kis kacsói elég röndösen mögpüffedtek.
Mondok, méé nem használol gumikesztyűt?
Mondá, hogy abban nem tud jól dóógozni, és különben is imígyen védekezik az isiász ellen.
Höhö!
Na szépen vagyunk.
Aztán félrehúzta a leforrázott ződséget.
Tempósan fölpakollot egy híg rántást, amit megsózott, és borsozott, a nálam már szokássá vált frissen őrült tarkaborssal.
Eztán béla nyomakodott egy átprésellett girizd fokhangyát is.
Majd a legvégén, felengedte egy fél litykó tejcivel.
Amikor ez is megtörtént, akkor összeöntötte a ződséges vizzel, és átforralta.
Már csak a tálalás, és az evés maradt hátulra.
Elmondhatom, hogy igen fíínom lett az étek.
Részemről erőst hajaz egy mangoldtleveskéhez, de attól még csak jobbnak tűnik.
No, estére béfutikáztak Bunbi Uramék is, Lizácskával, és farkas éhesek vóttak.
Hugi, meg macskaleveskét ígért Nékijek, mégmeg zsákban felszolgálva.
(Lásd: zsákbamacskaleveske.)
Gyerekek!
Lizácskától nem is tartottam, talán már evett is illenet, de Bunbi pozitív megnyilvánulása tiszta szívből meglepett...
Na, mindenesetre, jó volt a fogadtatás.
Bááár?
Mondjuk Bunbi Uram végig fingorászta az éccakát.
Hehehe!
Azért este 11-ig tartott a dumaparti, aztán az alfahímek, elvonultunk, és álomra hajtottuk a buksinkat.
A csajok még hajnali 2-ig povedáltak, miközben Hugi le is gyúrta a lebbencs tésztát, és el is kezdte szárítani.
Pedig, nem sokkal előtte még füstje sem volt a slambuc készítés rejtelmeiről.
Mondjuk, ÉÉN nagyjából elmeséltem Nékije, hogy mi is az a slambuc, eszik-e, vagy iszákolják.
Erre felment a netre, és kinézett egy alkalmasnak tűnő recepicápát.
Hát sokmindent nem felejtettem ki, csak az elejiből a kipirított szalonnát, aminek a zsiradéka tulajdonképpen az egész kaja alapja.
Na széép!
Mii?
Na, szombat reggel a tészta kiszaladt napozni, a kinti munka asztalra, a fiatalság meg alaposan elügetett a kisboltba, a Zolikához, kenyérért, meg borocskáéért.
És ha már úgyis ott jártak, betértek a lefedett ablakú, gyilkolászásra is alkalmas, Nemzeti Dohányboltba is, hisz mind a hárman pöfékeltek, mint gyárkémény.
Ja, és kifele jövet, alig kellett két lépést vissza menniük a bolt felé, hogy béétántoroghassanak a Koccintó nevű becsületvesztőbe.
Hát így esett mög, meg a 9 órai ébresztő miatt is, hogy csak délre értek vissza, a Bolondvárból, ami a híres, hirhedt posta mellett van, kb.5 percre a birtoktól.
Ez máá csak egy illen ivós, evős hétvége lett.
Aztán, már itthon, a csajok neki állottak a silónak.
Először egy alapos tűzrakás jött, amikor is az előző nap megcsupált szőlőlugas venyigéi égtek el, és gyútották béé az akác tüzifákat, aminek meg a tűzerejénél készült el az étek.
Elsőre is felkockázult a szalonna, ami azéé nemes mangalicából készült.
Majd le kellett szűrni a pörcöket, hogy ne kozmáljanak oda.
Ebbe a zsiradékba ugrott béla a tészta, ami addigra már rendesen megpöndörödött, a napon.
Szép barnára lett pirítva, a forró zsírban.
Amikor már kockázatos lett vóóna tova pirítnyi, akkor borgács tűzről le, és egy evőkanálnyi édesnemes pirospaprikával mög lett hintve, és az is béla kevergetült, hogy mögolvadjon a paprika, de mégse keseredjen mög.
Erre jött a hámozott, felkockázott, nyers kolompár, meg a felkarikázott Máriai füstölt csolbájsz.
Természetesen, möghintve óvattal sóval, és frissen őrült tarka borssal.
Vissza került a szalonna is,és az egész misung át lett forgatva, fuck anállal.
Hihihi!
Majd föl lett düticskézve hideg vízzel, épp, hogy csak ellepje.
Aztán vissza a tűzre, és lassú tűzön, kevergetés mellett, elkezdődött a főzési tortúra.
Amikor elfőtte a levét, onnan került elő a magyar kártya.
Mint tudjuk, ennek véééletlenül, pont 32 lapocskája van.
Tudom, hogy eztet most senki nem érti, de legyetek türelemmel még egy csöppöcskét.
Szóval, a régi magyar pásztoroknál mindig volt magyar kártya, hogy el tudják tölteni az idejüket, őrzés közben.
És hogy hogy jön ez ide?
Hát mert csak az öhönt innentől nem szabad kevergetni, mert az összefőtt anyagot teljesen dzsámicskává törné a fuck anál, tehát már csak rázogatással lehetett odéb mozgatni.
A kaja meg eredetileg is pásztor kaja, tehát mit is tanyátt ki a pásztor?
Hát hogy minden egyes rázogatás után, a pakliból át tett egy kártyát a talonba.
Néhány percenként mög köllött rázogatni, nehogy nagyon oda kapjon, még is piruljon.
Nomár most, akkor vóótt vége a rázogatásnak, amikóó elfogyott a pakli.
Tehát, pontosan 32-ször kellett mögrázogatni, és aztán lekapni a tűzről, nehogy végképp odaégjen.
Így készült a mi slambucunk is.
Aztán jött a zabáláció.
Nosza, alaposan béélakmároztak béélőle.
ÉÉN sajna ollan breteg vóttam, és tán még vagyok is, hogy jómagam csak tegnap kóstóttam mög.
Mindenesetre hihetetlenül tökéletes íze vótt.
Aztán meg indult egy kis kajakóma.
Estére mindnyájan éberek vóttunk, és megindult a nagy társalgás.
Valamikor, 9 óra felé, mögszólalt a szamaram, ami jelzi néköm, hogy skype hívásom van.
Konkrétan, így csöng ki.
Bééla szólok, és ki van a vonal tulsó végén?
Hát egy jóbarátunk, a Gyurcika, Sitkéről.
Nem is tudott róla, hogy mekkora a buli, mert nem tudott lejönni, tehát nem is nagyon érdeklődött.
No, a legnagyobb meglepi számára Lizácska személye vótt, hiszen Ő még úgy tudta, hogy Liza még csütörtökön visszament...
Amikor kikajabáltam a szobából, hogy Gyurcika van a vonalban, akkor azért mind ide özönlöttek.
Elsőnek, épp Liza köszönt béé, és már kellett is magyarázkodnia.
Már ott jól alakult a hangulat.
Később mögérkezett Bunbi Urunk is, majd a legvégén Hugi is elhagyta a trónust, és bééállott a sorba.
No beszélgetünk, és egyszercsak Bunbi egy akkorát pudvázott az orrunk alá, hogy a légnyomás még a Gyurcit is fellökte székestül.
Na itt dőlt meg a téhzis, miszerint "Hangos fingnak nincsen szaga!"
Nincs áám!
Hugi vótt legkívül, úgyhogy Ő már ügetett is kifelé, hogy minden ajtót, és ablakot kinyisson, mert hanyatt esett a világrengető bűztől!
A tömeg másik végén ÉÉN vóttam, aki viszont csak az ablakomban bízhattam, hogy talán ha kinyitom, nem fulladok meg teljesen.
Szegény Liza azonban az ágyam végén ücsörgött, a legközelebb a kedveséhez.
Ő is azonnal fölugrott, és elkezdte Bunbit béélökdösni a fürdőbe, hogy ott folytassa, majd rázárta a fürdőajtót, és azonnali hatállyal kitárta a WC-m kis ablakát, a megmenekülés reményében...
Na eddigre, a Gyurcit is feltámasztották a felesége, meg a gyermeke.
Közben, mi azért még hallottuk, hogy igencsak jó ötletnek bizonyult Bunbit a fürdőbe lökdösni, merthogy még ott is rotyogott, de az máá gyött sógorustúl!
Anyám segíts!
Persze, hogy aztán millen röhögés tört ki, azt ne kelljen ecsetellenem.
Vasárnap reggel mesmeg késői kelés vótt.
Ebédre még vótt kevéske kolompárleveském, virsedlivel.
Ezt szolgálták fel a csajok ebédre, meg a maradék csollánylevest.
Utána még jutott mindenkinek öhön, amiből Hugi pakolt is a fiataloknak, hogy otthon se kelljen mellőzni a bélgázokat...
Aztán, a Bunbi, és Lizácska, Hugi kíséretében kimentek a Templomtérre, mert 5-kor onnan indult a buszuk, fel Pöstre, a Népligetbe.
ÁÁLLítólag, mire a járgány felért, több agyhalott volt rajta, és amúgy is kidudorodott...
De ez már talán csak városi legendárium.
Höhö.
Amikor, egy alig 20 perces késés után neki isindultak az M hetesnek. Utána Hugi még hazacaplatott, és imígyen épp elérte a vonatját Siófok, Szekszárd felé.
Ez történt a múlt hétvégén, most meg Ágnes asszonyt várom, hogy esmét csak jól érezzük egymást...

Pusza: A Matula

 

doboz alja
oldal alja