És akkor mégegyszer_ on the Storm
Mááá megest Sziasztok széplelkűek!
ÉÉN eztet ma nem bírhatom abba hagyolni.
Az történt, hogy ide ért az igazi Storm.
Gyerekek!
Ez egy igazi csoda.
Ilyen csudácska a balcsin évente egyszer, maximum kétszer fordul elő.
Őrület!
Itt csapkodnak a villámlások, olyan hang kíséretben, hogy Beethoven bácsi jöhet könyörögni a receptért.
ÉÉN kitártam minden nyílászárót, Ő meg bezárt minden zárásnyitót...
ÉÉN imádom a vihart, annak minden hangjával, és egyéb vizes ténykedésével együtt, úgyhogy ki is tántorogtam a teraszra.
Pillanatok alatt áztam pacallá, de még a bőröm is fájt a cseppektől.
Valószínűleg van ebben még némi kis jég!
Már megint akkorát csattant, hogy minden szőrszálam az égnek meredt.
Iszonyatosan nagy élmény!
Ajtó, ablak nyitva, szegény Mirci csak nyifogva bújik hozzám, és az ölemben ülve is néha velém karmol a félelemtől.
ÉÉN meg olyan szinten élvezem, hogy olyat még Vasarely sem tudott lefesteni.
Ez az a pillanat, amikor a tőlem pár méterre lévő csatiba csapkodnak a villámok.
Az előbb, amikor bejöttem írni, szerényen csak annyi történt, hogy ismét megbabonázott a villám ereje.
Nem túl régen élek itt a vízparton, mindössze 8 éve, de most másodszor érintett meg a világegyetem iszonyatos felsőbbsége.
Kint ültem a teraszon, a kedvenc fa fotelomban, amikor egy éégedelem hatalmas reccsenést hallottam, akkorát, hogy a fülem még most is, mintegy 10 perccel később is erősen cseng, majd a pillanat ezred része alatt tudatosult bennem, hogy kutya közel csapott le a villám, és már el is veszítettem az eszméletemet.
Ismertek már annyira, hogy egy kicsit mindig eltúlzom a dolgokat, a feszültség, vagy a poén kedvéért, de ez most a nagyom komoly.
Nem tudom, meddig ültem agyahagyottan a szakadó esőben, valószínüleg csak másodtpercekig, de nekem egy végtelen életnek tűnt, és még a magamhoz téréshez képest is sokáig zsibbadt, és remegett mindenem.
Meg, a megmagyarázhatatlan káprázat.
Mindent tisztán láttam a kertben, és pontosan arra, amerre az arcom állt, és mindehhez nappali világosság villant át az agyamon.
Nem értem, de magyarázni sem akarom.
Kimondottan rosszul esett.
Végre megszoktam a sötétet, és most láttam egy ezred másodpercre.
Szar érzés.
Bocs, hogy leírtam, de ez egy olyan élmény volt, amit csak a villám elektromos töltésével tudok magyarázni. Az sem érdekel, ha ez egy valós látás volt, meg az sem, ha csak az agyamat stimulálta a természet ereje, akkor is egy életem végéig megőrzendő villanás volt.
Elnézést, ha Walakit felzaklattam, de ...
Nem találok szavakat.
Pusza: A lenyűgözött Matula
