Eső
Az esőről Anna lányom hőstette jutott az eszembe.
Még tavaly volt.
Már majdnem hozzá szokott a kolesz élethez, amikor is előfordult, hogy kifogyott a mosószer.
A gatya koszos, mosni kell, tehát maradt a legközelebbi vegyszer, a mosogató szer.
Büszkén bele is öntötte a gépbe, ami ezt enyhe habzással torolta meg.
Anna sebtiben kikapkodta a rucikat, köztük az ominózus farmerrel.
Aztán, hogy senki ne röhögjön túlontúl hangosan, villám gyorsan úgy kitakarította a közös fürdőt, a szintén közös mosógép állandó bejelentett lakhelyét, hogy az egész apartman Neki hálálkodott.
A ruhák meg halk, de folyamatos kuncogás mellett kiszáradtak.
Telt múlt az idő, és elérkezett annak a bizonyos farmernak a fellépése.
Csudálatosan tiszta, tenyérbe mászó illata van, tehát irány az Érsekkert, mert ott van órája.
Ahogy elindultak édeskettesben az Annával a város felé, csatlakozott hozzájuk Anna egyik évfolyam társa.
Később, hogy még többen legyenek, egy koleszos csajszi is melléjük csapódott.
És hogy még ne legyen olyan unalmas az útjuk, hát melléjük szegődött az eső is.
A csajok vidáman belehúztak, mondván, hogy ez a pár csepp nem árt meg, sőt, még hamarabb ott is lesznek, és biztos, hogy nem késnek el.
És ekkor támadott rájuk a nemes bosszú!
Mármint, a mosogatószer bosszúja.
Anna szép tiszta, és igencsak jó illatú farmere elkezdett habzani.
De nem kicsit ám, hanem annyira, hogy az indigókék farmer gyönyörű, hófehér pamacsokkal lett kidíszítve.
Nos, Annánál gyorsabban szerintem még Karl Louis sem futott.
Valószínűleg megdöntötte a közép távfutás Magyarországi világrekordját.
A többiek meg úgy megdöbbentek, hogy még röhögni is elfelejtettek, csak megbabonázva álltak egy helyben, a szakadó esőben.
Aztán kifakadt belőlük az őszinte röhögés, és csak azért nem látszott, hogy sírnak a kacajtól, mert egész testüket cseppecskék borították, az eső jóvoltából.
Sprinterünk meg berobbant az épületbe, ahol fel sem nagyon fogták, hogy miféle égi tüneményt láthattak, mert a Főhősnő azonnal bevette magát a nőibe.
Ott lekapta a gatyókát, át öblítette, és bár csurom vizesen, de legalább habfelhőcskék nélkül, magára csalogatta a farmert.
Cserébe a művelet végére már beértek a kísérők is, úgyhogy mire a lányocskám előkerült vizes nacóban, és szorult helyzetben, már az egész Aula rajta röhögött.
Szép helyzet.
Mostanra viszont már mindenki tudja, hogy ki is az a Horváth Anna, a földrajzról.
Sőt, már az almanachba is bekerült, ezzel is öregbítve a Horváth nemzetség hírét, a rátermettségünkről.
Az ideiek már tananyagként kezelik a "Nénit."
Gondolom, akkoriban sokszor énekelhette Presser Picitől, "Az eső és én" című hősi eposzt.
Pusza: Matula, a büszke Atya.
