Este a tóparton
A parton bársonyhajú csend oson,
mezitláb, halkan a lágy homokon,
nem zavarom a csendet, hallgatok:
- azt mondják, messzirőlszáz fény ragyog.
Cigány lantosunk, a kóborló szél,
örködő jegenyék hurján zenél,
remegve fülelnek, mit is izen?:
- azt mondják, ezüst-híd fut a vizen. -
Vitorlás surran, horgonycsobbanás,
lopva-loccsan az evezőcsapás,
már távolodik nesze, elhaló:
- azt mondják, Yolle, karcsú, szép hajó. -
Ülünk a mólón, egy elhagyott padon,
valahol hajófütty úszik a taavon,
még mindég hallom, elhalt bár régen:
- azt mondják, csillagok égnek az égen. -
Zenélj éjszaka, ezerhangú tó,
legyen a dalod csöndes altató,
édes hangjaidból soha sem elég:
- azt mondják, menyjünk, mert felhős lett az ég...
