Esti feljegyzés
In memoriam Pétersz László.
Felhő, szél haja, szomorú lobogásom,
Immár búcsúzom e tétova tájból, e
Csöndes ezüstnyáj vonulásából a csillag
Érczengésű szívéből, ahol
Nem felelnek az élők, s nem
Felelnek a drága halottak.
Szív, te sebekkel ékszeres emlék,
Te visszaperelt, színarany-szép,
Mozdíthatatlan kőszobor.
Messziről érkezett zokogás,
Törvénytelenül is - jogos - örökség.
Aki legjobban szeretett, elveszített,
S te, az elveszített, maradj mindig öröklét.
Üzenj. Csillagra várakozó, égi vigasznak
A fényben, az éjben, minden hang a tiéd.
Te, világért - nagy - bocsánatos bűn!
Legszebb ösztönzőm!
Szívemben a csönd idekiáltó
Hold-lemezét összetöröm.
Énekeskönyvem Salamon-i bölcse,
Megmaradt égi-öröm!
