Éveken át
Éveken át figyelhettem
A szikrázó csillagot
Vagy a fénylő napkorongot,
Ahogy Új reggelt hozott!
Majd hirtelen Szürkület lett!
Eltűntek a fények,
Két szemedet nem látom már,
Ha arcodra nézek !
Már nappal is Éjben élek,
Felfordult a nagyvilág,
Hisz álmomban láthatom csak,
Hogyan nyílik a virág !
Akkor enyém a szivárvány,
Az ég minden kékje ,
A lepkeszárny minden színe,
A fű, a levélke !
Ilyenkor egyedül járok,
Messze van a láthatár,
Lelkem sem fáj amiatt, hogy
Nappal az éjszaka vár!
