Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Ez a nap is jól kezdődik!

Na!
Akkor jöhet a kicsi, de nevetséges malőr.
Szóval, hajnalban Mirci cica felordított a nyitott ablakon keresztül.
Ehhez azt is érdemes tudni, hogy először csak nyifog, aztán ordibál, és a végén, ha még mindig nem reagálok, akkor elkezdi szaggatni a szúnyoghálót.
Ezt a lépést elkerülendő, meghogy úgyis ébren voltam, fölkeltem, kigurultam a konyhába, és beengedtem a zabagépet.
Ő szőrgombóc-sága eltüntette a számára megszavazott csirek farhátat, és desznyó májacskát, majd angol Lordokat megszégyenítő felsőbbrendűséggel távozott a vérengzés helyszínéről.
Ekkor jött el az ÉÉN időm.
Ki sétáltam a fürdőbe, hogy idén másodszor is letusoljak.
Erre a Mercedes használhatatlan, igyhát marad a Trabant 601 limuzin típusú személytámogató eszköz.
Minden megy a begyakorolt módszer szerint.
A fülkében már vár a kipárnázott trónus, és már nyílik is a csap.
Kellemes pancsi-pancsi, fejtörlés, és már nyúlok is a Trabi volánja után.
Ekkor azonban robban a bomba.
Valaki valószínűleg aláaknázta a trónfotelt, mert amikor épp a két karfára támaszkodva élet, és halál közt lebegek, hirtelen azt veszem észre, hogy neki is amputálódott a jobb mellső tartószerkezete.
A következő érzékelésem az, hogy a jobb karfa ugyan még a kezemben van, de a fotelnek már nem szerves része.
Itt nyílván piciny áramszünet lehetett, mert kihúnytak a fények, és a következő kép ami elém tárul, az az, hogy a trónus lebírkózott, és a fejem fölé került.
Hogy hogyan?
Az számomra örök rejtély marad.
Gyors helyzet felmérés.
Az okozott kár eddig nem túl magas, kb. 3.000 Froncsi.
A szék ára.
De!
Hogyan szabaduljak szorult helyzetemből.
Elsőnek Monte Christo grófja jutott eszembe, hogy Fariah Abbé segedelmével alagutat ások a fürdőből, az északi falon keresztül a kocsibeálló felé.
De mi lesz akkor, ha ÉÉN is eltájolom magam, és csak a tusoló másik falát lyukasztom ki, és mindössze 9 cm -re leszek a tett színhelyétől?
Aztán eszembe jutott Dávid Merlini, aki már ezer helyzetből menekült ki, csodával határos módon.
Mind eközben békésen, kicsit görnyedten a Fleer típusú túlsúly alatt, ücsültem a tusoló kövezetén, és halkan kuncogtam.
És ebben a pillanatban vissza tért a delej.
A titok a dob utcai nagy menekülő, Hudini.
Hogy is csinálta Ő?
Megvilágosodtam.
Elkezdtem volna imádkozni, ha értenék hozzá, de ennek hiányában maradt a csináld magad mozgalom.
Felmértem a helyzetem, és a tettek hímvesszejére léptem.
Elsőnek a trabit akartam biztonságba helyezni.
Megfogtam a hozzám közelebb eső futóművét, és megpróbáltam odéb kormányozni.
Rohadtul nem ment.
Nem értettem.
Aztán rá kellett eszmélnem, hogy a trabi szexuális testi kapcsolatba keveredett, a fejemen trónoló fotellel, és ennek folyományaként a lábaik erősen, és irányvesztetten össze-vissza gabalyodtak.
Elérkezettnek láttam az időt, hogy átmenjek Harry Potterbe, és szét varázsoljam a szerelmes párt.
A kezeim mintegy 4 és fél méteresre nőttek, és az ujjaim száma is megduplázódott.
Nagy nehezen szét bütyköltem a brütykölőket.
Jobb kezemben a Trabant, mint jogar, bal kezemben a trónus, úgy is mint országalma.
Fél siker!
Vagy inkább csak elindultam a szabadulás útján?
A trabit egy hüp-hüp-hüp barba trükkel a tusoló fülke háta mögé csempésztem, a fotelt meg felültettem a klotyeszre.
Remek! Elmúlt a fejem fölül a trónus.
Eljött a pillanat, hogy kicsit belocsoljam magamat egy kis melegvízzel, csak hogy gyorsabban sarjadjak.
És most már tényleg nincs más hátra, minthogy a fellocsolás után megkeressem a szék kitört darabjait.
A lábat viszonylag könnyen megtaláltam, mert a rövid lábam viszketésnek indult, és amikor meg akartam vakarni a fantom érzést, akkor a kezembe akadt a teljesen székláb formájú póttestrész.
Egy darabig még vakartam, majd őt is kitessékeltem a tusolóból.
Már csak a hajdan volt, letűnt idők karfáját kellett megkeresnem.
Ez sem tartott sokáig, hiszen csak a csípőmből kellett kioperálnom.
Ez a darab különösen a szívemhez nőtt, hiszen ő legalább nyílt sebet mert ejteni rajtam.
Amíg a műtét tartott, @rva anyáztam pöttyöcskét.
Aztán ment ő is a klotyó mögé.
Átmeneti öröm töltött el.
Kicsit lubickoltam a csata megnyerésének boldogságában, és persze a melegvízes fürdőben, a megfagyás ellen küzdve.
De!
Már nem fenyegetett semmi veszély!
Hiszen már csak magamban ültem a tusoló padozatán.
Hurrááá!
Jééézusom!
Hogy kelek innen fel?
Semmi az egész, elkúszom a földön az ágyamig, mint aljas kúszóbab.
Az azért nem igazán jó, hiszen a testem vizenyős, a padló meg még csak 3 óra múlva lesz feltakarítva, így alighogy odaérnék, már fordulhatnék vissza, füröcskézni.
Most mi lesz?
Te jóóó ééég!
Persze a segítség megint nem onnan jött, hanem a rutinomból, és a fizikai erőnlétemből.
A mindent elsöprő ötlet, Megmászom a klotyót!
Hej! Ez aztán a menekülés, a javából!
De akkor mi lesz, a fotelemmel, aki épp dolgát végzi a fajanszon?
Vagy már végzett, és lehajíthatom onnan?
Mindegy!
A sorsa már megpecsételődött.
Halál rá!
Markom egyetlen roppant szorításával megragadtam, és az égnek emeltem.
Mondjuk csak azért, mert másfele nem volt mozdítható.
Aztán ebben a pozitúrába meredve megpróbáltam kitalálni, hogy hova is tegyem le, mert hely, na az nem volt sehol.
A Trabi pöffeszkedett a tusfülke, és a mosdókagyló között, a klotyó mögé nem fért be, a fülke háta mögé vezető utat takarta a papír Jaguár, és lebegni még nem tanították meg a darabot a tibeti lámák, a lebegők.
Felmértem a helyzetet, és az autocad program segítségével azonnal kiszámoltam, hogy semmi más lehetőségem nincs, mint a helycserés támadás.
Mind eközben persze 102 kg-os szorításommal az ég felé tartottam a hiányos korpuszt.
Megkezdtem a számítógép által előírt manőver sorozatot, és addig ficeregtem, amíg ki nem kerültem a fülkéből, ezzel feladva a megfagyás elleni küzdelem további lehetőségeit.
Pár 10 perc után már a fotel mellettem hevert, ÉÉN meg igen közel kerültem az áhított alföldi porcelánból készült ülő alkamatossághoz.
Már tényleg csak az iszonyatos bivaly erőmre volt szükség, hogy megszabaduljak az engem szerető anyaként ölelő csúszás gátlós kerámia burkoló lapoktól.
Sikerült!
Ismét pihi.
Eszembe jutott, hogy már csak a Trabira van szükségem, hogy újra szabad lehessek.
De hol a szerkezet?
Hát persze, hogy a fürdőkabin túlsó oldalán, a mosdókagyló takarásában.
A rosseb egyen meg!
Hogy a hollók vájják ki a szemed!
Már-már sírva fakadtam, és most nem a röhögéstől, amikor eszembe ötlött, hogy valaha légtornásznak akartam tanulni.
Aztán még egy híres mondat:
Kelj fel, és járj.
Na azért az nem olyan egyszerű, de számomra nincs lehetetlen.
Összeszedtem magam, és a mosdókagylóba kapaszkodva felálltam, és elkiáltottam magam, mint egy gazella, hogy: "Ide nekem a sivatagi oroszlánt is!"
Aztán, mint gazella, elszökelltem a gépig, először a mosdókagyló, majd távolabb a mosógép hathatós segítségével, mindaddig, amíg kezembe nem ragadtam a szarv kormányt.
Már nem is volt hátra más, mint teljes biztonságban elhaladjak az ágyamig, és feldőljek, mint a féldisznó.
Kis pihi után azonban szinte felpattantam, mert eszembe jutott, hogy még anyaszült vagyok, eltekintve az államat fedő pihéktől.
Egy sikeres felöltözés után apróbb leltárt tartottam a bőrfelületemen.
Aztán Mircikét raportra rendeltem, amiért kihasználva nyomorult állapotamat, ilyen csúful összekarmolászott.
Végre lepihentem egy csöppöcskét.
Arra ébredtem, hogy megjöttek a családsegítős csajok.
Elpanaszoltam nekik a további tusolásokkal kapcsolatos aggájaimat, amikor a tudomásomra hozták, hogy ha csak ennyi, akkor nincs semmi baj.
Ők ugyanis az ágyamat beborító vér mennyiségéből ítélve tömeg gyilkosságtól tartottak.
Levezető gyakorlatként, áthúzták az ágyamat, a levedlett véres leplet beáztatták egy-két liternyi tömény domesztoszba, mialatt ÉÉN által ötöcködtem, és a ruháimmmal elindítottak egy színes mosást.
Most arra várok, hogy az ebéd előtt kiteregessék a cuccost, és mire Ágnes asszony este felé megérkezik, már be is száradt minden, még az ágynemű is.
Hát ezzel szórakoztattam magam ma reggel.

doboz alja
oldal alja