Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Ez történt Keszthelyen

Tegnap ismét jelentős atrocitás ért.
A sztory még októberben kezdődött, amikor épp félájulatban fetrengtem a kórházi ágyamon, még soklábú koromban.
Valahogy, szerencsére nem emlékszem rá, hogy hogyan is történt, de egy esetben, amikor egyszer a valós időben, haza akartam csörögni, alig találtam meg az éjjeli szekrényen álló tea tócsában a szerkezetet.
Ezt persze a jószág azonnal megtorolta, azzal a nemes cselekedettel, hogy nem volt hajlandó múkodni.
Pedig mondtam neki, hogy Múkodj!
Hát ha nem, akkor nem.
Délután szerencsére jött a csacsika család.
Lacus, a majdnem vejem, akinek akkor még ugyan ilyen telója volt, azonnal kiöntötte belőle azt a másfél-két deci levet, és a készülék már ...
A francba!
Még mindig nem megy!
Elvitte haza, majd amikor Ági pénteken újra lejött, már hozta is a hajszárítóval javított műtárgyat.
Azóta kifogástalanul működött, egészen vasárnap estig.
Hétfő reggel már hívom is a 14 30-at, hogy vajon miért csak segélyhívásra alkalmas?
Mondják, hogy vagy készülék hiba, vagy szim kártya hiba.
És mi a teendő?
Be kell hozni, és majd mi jóóól fejbe javítjuk.
OK.
A szomszéd Gyuszi másnap már viszi is Keszthelyre, a t-francba.
Délután, mikor megérkezik, hozza a jószágot, és mondja, hogy szim kártya cserés.
OK.
És mennyibe került?
Semennyibe, mert Nélküled nem cserélhetnek kártyát.
Az Anyátok!
Tehát vagy bemegyek Keszthelyre, vagy 15.000 Ft-ért íratok egy meghatalmazást a közjegyző ellenjegyzésével, miszerint ÉÉN szeretnék egy múkodó szim kártyát.
A közjegyezgetőt lecserélhetem egy kocsog ügyvédre is, és akkor már csak14.000 Ft a tarifa.
A szomszéd Rózsi néni láttamozását a felhatalmazáson nem fogadják el.
Nem azért, mert szegény80 egynehány éves Rózsi nénit még vasárnap hajnalban agyonverték, hanem mert nem ügyvéd.
Na tegnapra összeálltak a csillagok, ÉÉN egy egész napot szántam a rákészülésre, és nyomi-nyomi Keszthely országba!
Meg is érkezünk annak rendje, és módja szerint.
Gyuszi nagyon ügyesen pont a bejárattal helyezkedik szembe.
Aztán viszi az irataimat, és a telómat, hogy minden papírt elkészíthessen a picsácska, és egyszerre hozhassa ki, hogy aláírassa velem, és meg győződhessen róla, hogy ez valóban ÉÉN vagyok, és hogy hitelt érdemlőenigazolja, hogy azonos vagyok Önmagammal.
Eltelik mondjuk úgy vagy 3 perc, és Gyuszi már hozza is azt a kis Á5-ös fecnit, amit 1, azaz egy darab helyen kellett aláhamisítanom.
További 2 perc elteltével már hozza is a kelléket.
Kérdezem:
- Mikor jön a luvnya?
- Nem jön.
- Akkor ennyi volt?
- Ennyi.
- Akkor mi a búbánatos, rövidcsövű, kékeres, méteres, meredt retkes lóóó füléért jöttem ÉÉN ide.
Aztán hazáig ezen élcelődtünk, hogy ez a csajszi valószínűleg nem ismerte a játék szabályokat.
Végül is mindegy.
A lényeg a lényeg, hogy a szerkezet mostmár használható másra is, nem csak célbadobálásra.
Hogy a nagy Zsütit idézzem: "Ez történt Lellén."
Akarom mondani, Balatonkeresztúron.
...
Vagyis hát, izé, szóval, Keszthelyen.

doboz alja
oldal alja