Faélet
Száz aranyló őszt megéltem,
faggyá dermedt havas télben,
illatozó, zöld tavaszban,
felperzselő, forró nyárban.
Falu szélén álldogálva
kapott vágyam könnyű szárnyra.
Elképzeltem ezer évet,
körülöttem csemetéket.
Karjaimban sok madár,
csengő daluk messze száll.
Mókus hált nálam a télen,
odúm puha melegében.
Túléltem a háborúkat,
sűrűn szálló bombázókat.
Nem hívott a halál csókra,
ébredhettem új tavaszra.
Fagyos hó az ágamon,
felébreszt a fájdalom.
Rám lelt fáknak mészárosa,
ridegen vág a húsomba.
Meggyalázza fatestemet,
lángba fojtja életemet.
Élhetnék még több száz évet,
ha tisztelné az öregséget.
2012
