Falloskút
(1998.)
Balamikor réges-régen, egyszer lehetőséget kaptunk, egy Falloskúti nyaralásra.
Falloskút a Mátra rejtekében bújik meg.
Talán még Öreg néne is itt lakott, az Ő őzikéjével egyetemben.
A település olyan piciny, hogy mindösszesen 3 db fő állandóra bejelentett lakósa van, azon az 5 utcáján.
A többi ház, az csak nyaraló.
Területileg Mátraszentimre közigazgatásához csatolták.
A nagy falutól kb 10 km-re terül el.
A nyaralóktól 2 km-re, az erdőben-berdőben lakik egy zarándokhely, ahol állítólag megjelent Szűz Mária, és valami csidi-csodát művelt.
Azóta nyaranta valóságos keresztes hadjáratok támadják azt a kis kápolnát.
Hát Horváték nem tartoznak ezek közé az emberek közé, de nyaralni, egészen tökéletes a környék.
Azt azért még meg kell jegyeznem, hogy természetesen mi is elzarándokoltunk a kis kápolnához, mert egyrészt nagyon szép hely, másrészt kúltúrtörténeti emlék, harmadrészt sose bocsátanám meg magamnak, hogy ott voltam pár kilóméternyire, és mégis hülyén halnék meg.
A falu kocsmája, egyben a bolt is.
Egészen konkrétan, ki van írva, hogy:
KOCSMÁRIUM. Csöngess be.
Nosza erre be kell kiabálni.
- Gééézaaa!
Agygyá inynya! (Ha ezt egy látó elolvassa, azonnal tudja, hogy egy agyi toplákkal van dolga, aki olyan hülye a nyelvtanhoz, mint a viziló a magasugráshoz. Betűzzétek ki, és már érthető is az, amiről beszélek.
Csak hogy tiszta legyen, azért írtam így, hogy az a tanulatlan Cápa Gábor szépen , úgy olvassa föl, ahogy ÉÉN kimondtam.)
Na erre a szíves invitálásra megjelenik a gazda, és beenged a garázsába, ahol néhány hűtőben sorakoznak az italok.
Boltost meg úgy játszanak, hogy kérésre az asszony felírja a rendelést, mondjuk:
A sokgyerekes Zolinak: 1 kifli, 1 kefír, 1 l pálesz.
...
Aztán, amikor másnap reggel 6-ra beautózik Pásztóra, akkor jól bevásárol, és mindössze 30% felárral át adja Neked.
Na, ezért jártunk mi le naponta akár többször is Pásztóra.
Ott fenn a hegyen a házak természetesen terméskőből épülnek, mert az a legolcsóbb, és kifogyhatatlan mennyiségben áll rendelkezésre.
Mellesleg nem is csúnya, azzal a rozsdabarna színével, és a fehér fugákkal.
A fauna jellemzően abból a kb 4000 db-os populációju mókus csapatból áll, akik úton útfélen ott rohangálnak a környéken, és a rájuk előszeretettel vadászó bagoly halmokból.
Rajtuk kívül már csak egy néhány süni, és talán még pár róka is látható.
Ilyen idilli csöndes környezetben igazán pihentető a nyaralás.
Még 3 rosszcsont pujával is.
Mi egy 3 szintes házban laktunk, az erdő mellett.
Bár ez nem volt nagy kunszt, hiszen az egész falu az erdő közepén fekszik, így a házak zöme az erdő szélén van.
A 3 szint úgy alakult ki, hogy a telek ferde, mint a hegyoldal.
Ennek megfelelően elöl, alul volt a pince, és a garázs.
Természetesen ez az utcávalegyszinten.
Azaz hogy a hátsó fertály már teljesen a földben volt.
Így a második, lakószinten lévő nappaliból lépcső nélkül lehetett kilépni a hátsó kertbe.
Legfelül voltak a tetőtérben a kis szobák, csak alváshoz.
Teljes összközmű, víz, villany, gáz, csatorna, teló.
...
Bele telt pár nap, amíg észre vettük, hogy itt nincsenek kerítések.
Ha valaki mégis bekerítette volna a telkét, akkor biztos, hogy a bejárat mellett, a kerítésen át volt rakva egy kétágú létra.
Nehogy máá ne lehessen bejutni!
Hogy miért is kellett mindenhova bejutni?
Hát csak azééé, mert itt az alapvető élelmiszer a gomba, ami csak úgy nő, mint a gomba.
Hihetetlen mennyiségben, és fajtában.
A létrák meg azt a célt szolgálják, hogy inkább szedjék le a Te gombádat is, hogy minél több teremjen.
A mennyiségről csak annyit, hogy a mi telkünkön, ami állt egy 10-szer 20 méteres területből, hajnalban leszedtem kb 1 kg galambica gombát, persze mind a 3 féle színben, (piros, kék, és barna,) amiből készült egy gombás rántojat, 5 koponyára.
Aztán az ebéd gombás lecsó volt, amihez szintén a kertből szedtem le másfél, két kiló vegyes gombát, a már jól ismert galambicákat, őzláb gombát,és kevéske barna tinórút.
A vargányáért már el kellett menni az ötödik szomszédba is.
Ha rántott gombát akartunk enni, akkor be kellett menni az erdőbe, és egy fertály órányi séta után már lehetett is találni néhány pöffeteget.
Az átlag olyan futball labda méretű, 1-2 kilósak, de lehetett találni akár 8-10 kilósakat is.
Gomba pöcihez leginkább az erdei csiperkét szedtük, aminek enyhén ánizsos íze van.
De a pöcibe szinte minden fajta gomba jó volt, kivéve persze a légyölő galócát.
Merthogy az is volt ott, mégpedig a szomszéd telke előtt, az árokparton.
Ha az ételek nem voltak kellően gomba ízűek, akkor kis séta után jutottunk el a nagy tölgyfához, aminek a tövében termett az ébenfekete trombita gomba.
Ez annyira ízes volt, hogy először napon kiszárítottuk, majd apróra őröltük, és csak néhány csipet őrleménnyel bolondítottuk meg a kaját.
A másik szomszéd kertjének a sarkában volt egy mogyoró bokor, annak az aljában meg fürtökben termett a mogyorógomba.
Ez is igen finom, meglepetés szerűen mogyoró ízű fűszergomba.
Kicsit távolabb,mondjuk úgy vagy 1 órányi járásra volt egy legelő, ahol meg rengeteg szegfűgomba, vagy ahogy Zalában mondják, csirkegomba volt.
Ennek a kis csodának is nagyon jellegzetes íze van, de mivel ez egészen apró gomba, kb 2-3 cm, nagyon babrás a szedése is, és az elkészítése is.
De megéri.
Ha pedig estefelé tüzeskedtünk, akkor a grillezett húsok, és a már unásig ismert zöldségek mellett, mindig volt gomba is.
Ideális volt a vargánya, a barna tinórú, esetleg a fehér keserű gomba, és a rizike is szóba jöhetett.
A nagyobb gombákat 2-3 mm vastag szeletekre vágtuk, és úgy grilleztük a rácson, szigorúan csak parázs fölött.
A keserű gombával kicsit vigyázni kell, mert mint a neve is mutatja, az bizony keserű.
Kivéve azt az állapotát, amikor a kalapja éppencsakhogy kinyílt.
Ilyenkor a kalap kb 5-6 cm, és még fehérek a spóra lemezei.
Ha a lemezek már besárgultak, (ez néhány órán belül bekövetkezik,) akkor már megkeseredett.
Amíg pedig még nincs kinyílva, addig is baromi keserű.
Abban a néhány órában, amikor fogyasztható, akkor csak enyhén kesernyés, mint a grapefruit.
Ekkor tesszük fel a rácsra a kalapját, és mindkét oldalát szép barnára pirítjuk.
Ha már levettük a parázsról, akkor a tányéron be sózzuk, borsozzuk, és megcsepegtetjük egy kis citromlével.
Vajas pirítóssal egészen zseniális különlegesség.
A rizike gomba is különleges, de nem annyira az íze, mint az anyaga miatt.
Ez is olyan rozsdás színű, mint a rókagomba, csak kicsit nagyobb, puhább, nem olyan szíjjas, és jobban kinyílik a kalpagja.
Ugyan olyan jól használhato rántottába, vagy pöcinek, vagy akár roston sütéshez.
Arra érdemes figyelni, hogy mivel viszonylag íztelen, lehetőleg más gombák társaságában fogyasszuk.
Tehát inkább csak szaporító anyagnak való.
Az érdekessége?
Az a szép fűzöld vére.
Ha megsérted a lemezeit, vagy a tetejét, kicsit a körmöddel, akkor gyönyörű fűzöld levet ereszt.
A gyerekek elsőnek ezt ismerték fel, mert imádták, ahogy vérzett.
Hogy hogyan ismertem meg ezeket, és még sok másfajta gombát?
Tisztelt Bíróság!
Az úgy volt, hogy mikor megláttam azt a gomba tengert, azonnal kirohantam az erdőből, és leautóztam Pásztóra, és a könyvesboltban magamévá tettem egy gombahatározót.
Másnap reggel mindjárt szedtünk is egy rakat gombát, és a kocsmáriumban megkérdeztük, hogy hova menjünk gombavizsgálóhoz?
Pásztón van?
Vagy inkább menjünk Szentimrére?
A válasz sokkal egyszerűbb volt.
Azt mondta a Géza, hogy menjünk el a Tábornok Úrhoz, ide a második sarokra.
El is mentünk.
Az öreg volt a Géza, és a felesége mellett a harmadik állandó lakósa a falunak.
Nagyon szívesen állt rendelkezésünkre, mégmeg teljesen ingyen.
Jól elbeszélgettem az öreggel, aki mentségére előadta, hogy Ő egy nyugalmazott tábornok, még az átkosból, és ide bújt el a világ elől.
Mondjuk jól el is éldegélt abból az aprócska nyögdíjából.
De nem ez a lényeg, hanem, hogy baromira ismerte a gombákat is, meg az erdőt is.
Szépen kiöntötte a szakadjmegszatyornyi vegyes gombát a kerti asztalra, és egyenként neki állt átvizsgálni.
A legtöbbről nem csak azt mondta meg a nevén kívül, hogy ehető, nem ehető, enyhén mérgező, mérgező, vagy egyenesen életveszélyes, hanem azt is, hogy az erdő melyik pontján szedtem.
Így szereztem tudomást a légyölő galócáról is.
A kisöreg pontosan elmondta, hogy a szomszédom házának az északi sarkánál, az útmenti árok partján van, egy 4-5 db-ból álló kolónia.
Mikor megkérdeztem, hogy miért nem írtják ki, akkor elmondta, hogy már jó párszor kiásta, de az a rohadék tavasszal mindig ugyanott megjelenik.
Úgyhogy Ő már feladta a meddő küzdelmet.
Nyert a gyilkos.
Amiket ÉÉN szedtem, azoknak a 95%-a ehetetlennek bizonyult.
Akadt köztük olyan is, ami még az öregnek is fejtörést okozott, hogy ez most az ehető változat, vagy a hozzá nagyon hasonló mérgező fajta.
Ezeket persze kis gondolkodás után inkább eldobta, nehogy baj legyen.
Innentől kezdve, naponta legalább háromszor elmentem hozzá, a kincseimmel.
Ilyenkor jóóól elbeszélgettünk a világ folyásáról, erősen kóstolgattuk a különböző szomszédai által készített páleszokat, amiket meg kellett támasztani egy kevéske dobozos sörrel is.
Ezért lett a 10 perces vizsgálatokból 1, másfél óra is.
A második hét végére az általam leszedett gombák 95%-a már biztonságosan ehető volt.
A kisöreg csak a végefelé dicsekedett el vele, hogy Ő hites gombavizsgáló, hivatalos engedéllyel, és szombaton, vasárnap, a tásztói piacon hites gombát vizsgál, jófajta állami fizetésér.
Aztán búcsúzáskor megdícsért, hogy hogy megtanultam a szakmát, de a vizsgázni akarnék, akkor azért jelentkezzek Nála továbbképzésre.
De szerettünk itt túrázgatni is.
Ilyenkor átsétáltunk az 1 órányira lévő Bagolyírtás nevü településre, melynek a neve természetesen a már említett mókusvadászokra utal.
Vagy átautóztunk Szentimrére, a Vidrócki csárdába, egy jófajta vad ebédre, krumpli krokettel.
A krokett azért volt érdekes, mert a gyerekek mindenhez ezt kérték köretnek.
Gomba levest sosem ettünk, mert az enyém sokkal finomabb volt, és még a gombaszedés öröme is jó fűszer volt hozzá.
A másik főétel, amit arrafelé sokat ettünk, az természetesen a sztrapacska volt.
Ennek a különlegességét az eredeti szlovák bryndza adta.
Vagy a specialításnak számító káposztás sztrapi.
Na ez se volt piskóta!
De Pásztón van egy strandfürdő is, ahová csak egyszer mentünk le, a gyerekek nyüsztetésére.
A pancsival ugyan semmi baj nem volt, de a kiccsajok is megállapították, hogy ilyen buzi melegben sokkal jobb a hűvös erdőben sétálgatni, vagy valamelyik réten labdázni.
Esetleg mindezt tettük a patak partján, és még víz is volt a közelünkben, amit inni is lehetett, vagy beleállni a hidegvízbe, és jól lehűteni magunkat.
Sajnos, ez a nyaralás is, mint mindegyik, előbb utóbb véget ért, és visszanyomultunk a munka világába.
***
És egy kis tudomány:
Fallóskút.
Fekvése
A település a Mátra fennsíkja, azaz az Óvártól az Ágasvárig, keletre a Galya-tetőig húzódó gerince, délre a Bagolyirtás-Tóthegyes vonulata és a nagyparlagpusztai medencerész között elterülő 700-800 méter magasra emelkedő területnek a közepén fekszik.
Nevének eredete
Nevét valószínűleg az alatta lévő bővizű Vállós-kúttól kapta. Ez bizonyára a helyi szlovák anyanyelvű lakosság ajkán torzult el a szlovák faloš(hamisság, álnokság) szóhoz hasonulva. Más forrás szerint az odatelepült szudétanémetek kiejtése révén lett Fallóskút /v=f/ .A terület egykor Hasznoshoz tartozott, majd Mátraszentimre megalakulásával ennek része lett.
Nevezetességei
Nevezetessége a turizmus és a mátrai csodálatos élővilág, tölgyesek mellett a felső-mátrai templomok talán legismertebb búcsújáróhelye, a Mária-kápolna. Különlegesen szépek a tűzzománc stációk. A kápolnát az 1970-es évek végén építették a csodás jelenések helyén. Az ország különböző településeinek adományaiból készültek el 1992-ben, melyhez még a tengerentúlról is érkeztek adományok. 1996-ban készült el a szabadtéri oltár, illetve a kápolna előtti márvány Mária szobor.
2006-ban szentelték fel a Béke királynéja templomot, s ezzel befejeződött a fallóskúti kegyhely kiépítése. A Mária kápolna története viszonylag rövid időre nyúlik vissza, Sánta Lászlónénak [1] 1947-ben jelent meg a Szűzanya, melynek hatására megtalálták a fallóskúti forrást. Csak évtizedekkel később épülhetett fel a kápolna. A templomhoz vezető út tűzzománc stációi Rácz Gábor iparművész [2] alkotásai. A kápolna történetéről szívesen ad felvilágosítást az ország egyetlen hivatásos remetéje [3], Paszkál, azaz Szél Sándor. A kegyhelyhez jelzett turistaút is vezet, ám gépkocsival is könnyen megközelíthető.
Fallóskút érdekessége a falu első részén található Gubola-házak, amelyek turistaszállásként működnek.
