Farsang
Tegnap Borbála lányom felhívott, hogy tudok-e segíteni ötlettel, a farsangi bálhoz.
Merthogy Ma lészen, és még nincs ötlete se, nemhogy maga a jelmez.
...
Mondok Neki, hogy talán már lekésték a farsang hivatalos idejét.
Na, jó, jóó, de csak mostanra sikerült össze pakolni a csapatot.
Általában az emberek kissé ódszkodnak a jelmezesditől, de Borika, és bandája, akik átlagban úgy vagy 25 évesek, betegesen érdekes módon gyakorlatilag a kisdedóvó óta minden évben bohóckodnak.
Az idén meg amit a Bori kitalált magának, kiderült, hogy azt már lőtte is valaki.
Nekem meg azonnal eszembe jutott, hogy 14 éves koromban, ÉÉN nyertem meg életemben először, és utoljára, az iskolai jelmezversenyt.
Éppen csak kamaszodó, fi gyermekként, akinek akkora lelke volt, hogy arra akár rá is lehetett könyökölni, természetes velemjáró volt az idétlen öltözetek viselése elleni nyílt tiltakozás.
Ennek megfelelően, bár az a Drága jó Édesanyám benevezett a versenyre, nem öltöttem magamra a gunyát.
A verseny úgy zajlott, hogy besűrűsödtünk a tornaterembe.
Ott a bejárattal szemben lévő fal előtt volt a zsűri, meg a hangosítás.
Előttük a szinpadnak kinevezett platz, ami inkább csak egy kifutó volt.
A bohócok jöttek sorban, egy-egy sorszámmal, és az adott ofö bemondta a mikrofonba, hogy Horváth Zotyi, '8. b, Kertitörpe.
...
Tapsvihar, kétszer kellett ide-oda billegni, pontozás, és jött a következő.
Azaz, csak jött volna, hiszen Zotyit elnyelte a föld szégyenében.
Kis szünet után a tantó néni megint elmondta az előre betanult szöveget,de még mindig senki nincs a páston.
Na eddigre értem a kihangosítóhoz, és kértem el tőle egy mikrókát.
Közben ugyanis megvilágosodásom támadt.
Kitaláltam, hogy mégis csak részt veszek a versenyen.
A néma, figyelő csöndben megszólaltam:
- Bocsánatot kérek, közben más jelmezt öltöttem.
- Jó, jó, de hol vagy?
- Hát itt állok a páston.
- Érdekes, nem látlak sehol. - Mondta a Diri, mint a zsűri elnöke.
Erre ÉÉN imígyen szólottam a hátamögül:
-Hát persze, mert az új jelmezem a Láthatatlan ember, Gárdonyi Géza után szabadon...
Becsületére legyen mondva, elsőnek a Diri ocsúdott föl, és harsány hahotázásba tört ki.
Aztán már ment minden, mint a karikacsapás.
Lezajlott az egész buli, a végén meg kihírdettek győztesnek.
A nyereményem egy 26 szeletes csiki-csuki-csoki torta lett volna, de amikor átvettem, és mondtam, hogy szabad a préda, mindenki egyszerre rohant oda, és alig tudtam elcsenni egy szeletecskét magamnak.
Ez eddig nem is lett volna baj, de az egyik cimbi kezéből Walaki kiverte a szerzeményét, amitől égtelen haragra gerjedt.
Lehajolt a maradványért, és fejbe dobta vele azt, aki kiverte a kezéből.
Itt szabadult el a pokol.
Mintegy 3 másodperc alatt indult a börleszk jelenetekkel gazdagon tarkított tortacsata.
Az első pillanat volt a legszebb, amikor a 26 szelet, térben, és időben egyszerre repült a levegőben, ismeretlen uticélja felé.
Repül a könnyű torta,
Ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja hol áll meg,
És kit hogyan talál meg?
Aztán már a földről is kapkodták a maradékokat, hogy mindenki ruhájára jusson kicsi.
Mire a tanarak felocsúdtak, már nem volt tiszta ruha, és lehetett kezdeni a felmosást.
...
Azóta se jártam jelmezes buliban.
Hát ezt mondtam el a Brumikámnak is.
Kíváncsi vagyok, hogy ezekután minek fog beöltözni.
...
Pusza: A magamutogató láthatatlan Matula.
U.I.: És még egy kérdés, így a végére:
Ki, milyen szörnyűséget öltött magára, azzal magyarázván eme cselekedetét, hogy ez jó pofa?
