Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Veres Tamásné


Fehér sáv

Már kora reggel fürdik a város a nyári hőségben. Sietnem kell, ha nem akarok egész délelőtt várakozni, az ügyfélszolgálaton. Mindig sokan vannak, ahová igyekszem. Az épület patinás, felújított. Az ajtó hatalmas, amikor ráteszi az ember a kezét a kilincsre, egészen kicsinek érzi magát. Nagy ablakon, szabadon árad be a fény és a meleg. A klíma most elromlott. Egy fehér sáv mutatja, a következő ügyfél meddig mehet, hogy az éppen soron levőt ne zavarja. Az automatánál hosszú sor kígyózik. Úgy látszik, mások is gondolkodtak úgy, mint én, hogy úgymond a reggeli hűvösben túl legyenek a hivatalos ügyükön. Néhány szék van az ügyfél ablaktól távolabb. Kicsit leülök, vannak jó páran előttem.
Egy néni jön be a nagy üvegajtón. Kicsike, összetöpörödött kendős nénike. Az arcát az élet teleírta ráncokkal. Apró szürke szemei kutatva keresnek valakit. Kötött kardigánt visel és egy szoknyát, ami szinte körbe fordulhatna rajta. A lábán harisnya és zárt félcipő. Biztos rossz a vérkeringése, szegénynek. Nem tudom hány éves lehet. Felcsillan a szeme és egyenesen az ügyintézőhöz megy. Nem foglalkozik a fehér sávval.
- Hát jöttem - mondja az ügyintézőnek. A szemében elhatározás van, amit elbizonytalanít valamiféle zavar. Mintha valami hatalmasság előtt állna, és neki kérnie kellene valamit, ami egyébként jogos igénye. Engem akkor zavart így valami, amikor olyan helyen dolgoztam, hogy a fizetést kérni kellett, amiért megdolgoztam. Nagyon kellemetlen volt. Az első hónapban nem kértem, csak vártam. Másnap megkaptam a választ:
- Ma már nincs fizetés, miért nem kérted tegnap?
A néni arckifejezése pont olyan volt, mint amilyen az enyém lehetett akkor.
Az ügyintéző csinos fiatal nő. Fodrásznál és kozmetikusnál lehetett, ápolt, jól öltözött. Ridegen néz a nénire. Őt is zavarja valami. Igen, azt hiszem, a néni jelenléte zavarja.
- A fehér sáv mögött várjon, nem látja, hogy dolgozok? Tegnap megbeszéltük, fél kilencre itt lesz.
- Már beért a buszom, hol várjak? Egyenesen ide jöttem.
- A fehér vonal mögött! Ott várjon, vagy üljön le egy székre.
- Inkább itt várnék.
- A fehér vonal mögött, nem látja, hogy dolgozok?
- Nem akarlak zavarni. Eljöhet velem akkor egy hétre?
- Hányszor megbeszéltük már!
- Nem tehetek róla, nem én vagyok az oka ennek az egésznek.
- Nem érek rá!
- Azért a vér, csak számít neked valamit? - A néni szürke kis szemei nedvesen csillannak meg, mint a kavics, amit a víz alá merítenek.
Kicsit távolabb áll, túl a fehér csíkon. Nem ül le, várakozik, mintha hamarább múlna így az idő. Kitartóan nézi a fiatal ügyintézőt. Megváltozott a nézése. A szemében, ami még mindig nedvesen csillog, kérés ül. Mint a kéregetőnek a sarkon, aki télen, nyáron ott tanyázik az utcán, nem szól semmit, csak néz. Előtte egy bádog doboz, abban kevéske pénz.
Végre az ügyintéző megnyomja a gombot, mehet az első ügyfél. Odanéz a nénire. Ő még mindig őt nézi, azzal a kéréssel a szemében. A néni kicsit összehúzza magán a pulóvert, így még törékenyebbnek néz ki. Látszik az ügyintézőn, bosszantja, zavarja a néni látványa. Szeretné, ha eltűnne már onnan.
Belép a helységbe egy tíz év körüli kislány. Van valami hasonlóság a néni és a kislány között.
A kislány szétnéz és egyenesen a nénihez megy. Hirtelen átöleli.
- Szia, mama.
- Szia, csillagom.
- Mehetünk, mama, de még odamegyek anyához.
A néni is megindul a kislánnyal együtt. Az ügyintéző felüti a fejét.
- Na, jól van, menj el a mamádhoz, de csak nála tartózkodhatsz!
- Az apja is várja - mondja a néni, és megint kérlelő a pillantása. A szürke szemei újból nedvesen csillognak.
- Magának, ha a kisujjamat mutatom, az egész karom kell?
- Azért a vér is számít, nem?
- Ha így megy, magával sem mehet el. Érti? Jöjjön el az apja érte, ha akarja látni, a láthatási időben. Magával meg nem is vagyok köteles elengedni, és látja, mégis elengedem.
- Értem - szól a néni. Az arcán most elsimulnak a zavart vonások, és boldog, még egy kicsit hálásan is néz az ügyintézőre.
Lassan indulnak ki a nagy épületből.
- Nagyon szépen érik a málna, amit ültettem.
- Azt nagyon szeretem, mama.
- Azért ültettem, és sütöttem neked kalácsot, amit annyira szeretsz.
- Milyen jó vagy te, mama!
- Azért azt nem tilthatja meg senki, hogy a fiam hozzám jöjjön. - Alig hallhatóan mondja.
- Mama, mondtál valamit? Nem hallottam.
- Semmi különöset, kicsikém, semmi különöset. Csak menjünk, igyekezzünk.
Érzem, elindult a klíma berendezés. Jól esik, hogy fokozatosan hűl le a levegő.
Nem veszem észre, hogy az én sorszámom villan fel. Kicsit késve érkezek az ügyfél ablakhoz.
- Tessék adni a papírokat.
- Ez volt az anyósod? - kérdezi a másik ügyintéző. Hirtelen kék szemében kíváncsiság vibrál.
- Ez. Látod, folyton zaklat, amióta elváltunk, nem hagy békén a gyerek miatt. Sokat vigyázott rá, míg kicsi volt a lányom.
- A lányod őrá hasonlít.
- Tudom - mondja tárgyilagosan, és a kávésbögréje után nyúl.
- Kis türelmet. Azonnal jövök - szól, de nem néz rám.
- Persze várok.
Mit is tehetnék mást, gondolom, és már szeretnék odakint lenni a kánikulában. Valahogyan fázok én is, hiányzik az emberi melegség.

doboz alja
oldal alja