Feketén-fehéren
Örömök föld fölött...!
Otthonról hozott szó
lőn könnytől öntözött
gondokon forgó jó!
Nézd, szél kél...! Szép élmény
tavasszal, vad zajjal!
Még nézném lég-képén
agg-magam kacajjal.
Most sorsom holtponton.
Csalfa Nap, add magad!
Jó borom volt, mondom...!
Azt kaptam. Van s marad.
Hol oldón mosolygott,
min sírni is illik...,
s boldog volt...! Csók óvott,
víg kínt vitt így szívig!
Égkékjén égnék én,
nyár táján rá várván ...!
Éj mélyén félénk fény,
vágy árján szám járván!
Halk hajnal dallal vall...!
Kert felett keltett nesz...
Vagy angyal lantja...? Haj!
Vert lelkem telve lesz!
Nász szárnyán kántálnám:
Szeretve szebb lehet!
Láz álmán bánnám tán,
Kedvesem, versemet.
Jer velem! Tettre fel!
(Lágy párnán mátkám vár!)
Egy nyelven kelve, hej,
pár látvány jártán jár!
