Felejteni akarok
Fátyolfelhő borítja szemedet,
A könnycseppek arcodon peregnek.
Tudod milyen ez, hisz átélted már;
S most, e sors énreám vár.
Sokáig szerettél valakit;
Megosztottad velem gondjaid.
Tudom, még ma is őt szereted,
S én még ma is drukkolok neked.
Akkor is őszintén bíztattalak,
Pedig csak magamnak akartalak.
Hidd el, én felejteni akarok,
Csak az a baj, hogy nem tudok!
Ma már tudom, tudom hogy késő,
Ami elmúlt, vissza többé nem jő.
Menyj! Meny! Mostmár elengedlek;
Felejts el, csak erre kérlek.
Keresd nélkülem a boldogságod,
S ha kitartó leszel, megtalálod.
Lesz majd szebb is, jobb is nálam,
Csak kutass, keress a világban.
Sok szépet és jó nagy szerencsét;
Ne törődj azzal, velem mi történt.
Hidd el, én felejteni akarok,
Csak az a baj, hogy nem tudok.
(Szakmár, 96. 08. 26. hétfő)
