Félelem
Ahol lételem lett a félelem,
ott ne várj senkitől sem igaz szót.
Itt játékok lettek az izmusok
és díjazzák a csendben suttogót.
Ahol csak úgy átlépnek a léten,
mint küszöböt vastag falak között,
ott az érdem nem az igazságé
s hamisság csillog az ajtók mögött!
Ahol a hatalom csak alkalom,
mint bugyi, mit mindennap cserélnek,
s vagyont szereznek a köz nevében,
ott nincs helye az igaz reménynek.
A jelképek régen porba hulltak
és nem hiteles a szín-árnyalat,
ám a múlt megismétli önmagát,
a vesztes megint a szegény maradt!
Akik még élnek, azok ma félnek,
nincs erkölcs, amely hitelt érdemel!
Csak csörtetés van, hogy minél többet
és a miértre senki nem felel!
A nagy-gát, csak szavakban létezik,
de hogyha kell, minden áthágható,
hisz önös érdek igazgat eszmét,
s törvényt sem tisztel a megalkotó!
Ha a félelem lett a lételem,
ott csak cinkos van, nincs igaz barát,
nincsenek hősök, csak megalkuvók,
s az ember szembe köpi önmagát!
Mert az életet végig kell élni!
Ha kimondható a szó, ...Akarom!
Vagy talán hinni egy jobb világban?
És megtanulni félni... Szabadon.?!
