Félelem nélkül
Árad a Tisza, messzire viszi testét,
Hegyek és erdők táplálják,
S talán nem szítja fel gyengék rettegését,
Bátran állnak vizében a fák.
Fenségesen pusztítással fenyegető,
Az áradat végtelenje,
Ám megfékezi azt a nagy Gondviselő,
S oltalmat hoz életünkre.
Elcsorog messzire vele a rettegés,
Pusztító ár nem riogat,
És jő a félelem nélküli ébredés,
Mely őriz édes álmokat.
Elviszi azokat a megbékélt folyó,
Jó hírt hoznak hullámai,
Végtelen tömege szelíden áradó,
Lágyan épülnek partjai.
Medrébe megtér, indul szokott útjára,
Mindene a messzeségé,
Mert Ő a Kárpátok arany-ajándéka,
Szeretem Őt, mindörökké!
2013. április 22.
